G. Vass István: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei : 1944. december 23. –1947. május 31. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 11. Budapest, 2003)
BEVEZETŐ
A terjes külpolitikai és gazdasági elszigeteltség felszámolása érdekében — a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóváhagyásával — 1945 végétől a kormány fokozott aktivitást tanúsított a diplomáciai és kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatok „újjáépítése" terén. Az európai államok többségével valamint az Egyesült Államokkal ismét felvette a háborús viszonyok között megszakadt diplomáciai kapcsolatokat, és több állammal kötött kereskedelmi és fizetési egyezményt. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kiépítése terén — a fokozódó szovjet nagyhatalmi törekvések eredményeként — egyre kivételezettebb helyet foglalt el a Szovjetunió. 3. A kormány politikai helyzetét érintő kérdések. A kormány ülésein viszonylag gyakran kerültek szóba a koalíciós viták, és a jegyzőkönyvekben tükröződnek az időről-időre kirobbanó kormányzati válságok, de a kormányzati szakkérdések tárgyalására is gyakran rányomta bélyegét az egyes miniszterek pártkötődéséből és eltérő politikai felfogásából adódó nézetkülönbség. A kormány ülésein megoldhatatlannak mutatkozó kérdéseket rendszerint pártközi értekezlet — mint „magasabb fórum" — elé utalták. Az ország közjogi és különösen politikai viszonyait érintő fontos kérdések tehát több esetben nem a minisztertanács — és nem is a Parlament — ülésén dőltek el, hanem pártközi egyeztetéseken. 4. Törvények előkészítése, rendeletek kibocsátása. A megelőző korszakhoz képest a törvényjavaslatok előkészítése terén észrevehetően csökkent a kormány szerepe. Jellemző, hogy a bemutatott időszak olyan sarkalatos jogszabályai, mint a földreformról, a „Magyarország államformájáról", „a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről" valamint a szövetkezetekről szóló törvények tervezetei, illetve a két választást megelőző törvénymódosítások jószerivel úgy kerültek a Parlament elé, hogy azokról a minisztertanács érdemben nem, vagy alig tárgyalt. Az ekkor született minisztertanácsi rendeletek többsége — a korszak jogszabályi anyagát közreadó kiadvány 1 szerkesztői szerint — nem a hagyományos értelemben vett, konkrét törvényi felhatalmazáson alapuló végrehajtási rendelet, hanem ún. „törvényerejű rendelet". Ezek olyan kérdéseket szabályoznak, amelyeknek rendezése rendes körülmények között a törvényhozás hatáskörébe tartozik. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés már 1944. december 22én tartott ülésén hozzájárult a kormány rendeletkibocsátási jogának kiterjesztéséhez, amikor határozatilag kimondta: „Örömmel veszi, hogy magyar kormány alakulhatott, bizalmat nyilvánít vele szemben és felhatalmazást ad neki az ország ügyeinek vezetésére". Ezt a felhatalmazást megújította az 1945. szeptember 13-án, Budapesten tartott ülésén, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány addigi intézkedéseit jóváhagyva egyúttal felhatalmazta azt, hogy „az állami élet rendjének fenntartása érdekében további rendelkezésig rendelettel a jövőben is megtehessen a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és eljárási rendelkezést és ezek körében a fennálló törvényektől eltérő szabályokat is állapíthasson meg". Ennek hatályát az időrőlidőre törvénybe iktatott kivételes felhatalmazás — az 1945:XI. tc. 15. §-a, illetve az 1946:VI. tc, XVI. tc. és XXVIII tc. 1. §-a stb. — hosszabbította meg. Az új Magyarország kormánya rendeleteit 1945. novemberéig (1945:XI. tc.) mint Ideiglenes Nemzeti Kormány, ezt követően mint magyar felelős minisztérium, a Magyarország államformájáról rendelkező 1946. évi I. tc. hatálybalépése után pedig mint a Magyar Köztársaság Kormánya bocsátotta ki. 1 Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. Bp., 1947. 112-113. p.
