Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

nyek dokumentációjából a Magyar Országos Levéltár őrizetében csak a Magyar Gyári Viszontbiztosítási Kötelék (Z 164) iratanyaga található meg. A Kötelék képviselő-értekezleti jegyzőkönyveihez esetenként a tűz- és betörés-biztosítási egyezmény képviselői értekezleteinek jegyzőkönyvei is hozzákapcsolódtak. Az állami intézkedések sikeres eredménnyel jártak, és az 1920-as évek végén a biztosításokban fellendülés mutatkozott. Az intézetek száma stabilizálódott, majd a harmincas években csökkenni kezdett. 1928-ban még 70 (34 hazai, 36 külföldi), 1932-ben már csak 51 (213 hazai, 28 külföldi), 1938-ban pedig összesen 44 (19 magyar, 25 külföldi) biztosító működött. A biztosítások összege 1927-től 1932-ig emelkedést mutatott. Legeredményesebb üzletévnek 1932 bizonyult, amikor is a kezelt vagyon összege a legmagasabb: 229,7 millió pengő volt. Az üzletágak történetében is az 1927 és 1931 közötti időszakot jellemzi a fellendülés, ezután 1938-ig fokozatos a visszaesés. Ezt a tendenciát tükrözik az alábbi adatok: az életbiztosításban biztosított tőke összege 1927-től 1931-ig 633 millió pengőről 937 millióra emelkedett, 1938-ban 663 millióra esett vissza; a tűzbiztosításban a 12,6 milliárdról 17,2 milliárdra emelkedő állomány 1938-ra 13,6 milliárdra csökkent; a balesetbiztosításban 3,2; 3,5 és 2,2 milliárd volt az időszakra jellemző érték; a jégbiztosításban viszont az 1927-es 1,75 milliárd pengőről éppen 1938-ban emelkedett 2,02 milliárdra, de 1940-ben ez is visszaesett 1,55 milliárdra. Itt jegyezzük meg, hogy az üzleti élet alakulását csak 1940-ig kísérhettük nyomon, mert a második világháború éveiből statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. * * * A levéltári kutatás megkönnyítése szempontjából nem érdektelen annak rövid ismertetése, hogy a nagy biztosító vállalatok milyen bonyolult külső és belső adminisztratív szervezetre tagolódó működési mechanizmust fejlesztettek ki. Az ún. külszervezet az üzletszerzést végző területi szervezetet jelenti, amely az egyes helységekben munkálkodó ügynököket, az őket foglalkoztató főügynökségeket, valamint a több főügynökség felett álló, nagyobb regionális központokban működő vezérügynökségeket foglalta magában. A vezérügynökségek közvetlenül a központi igazgatóságnak voltak alárendelve. A belszervezet a vállalatok központi adminisztratív szerveinek (igazgatóság, vezérigazgatóság) funkcionális tagozódásából alakult ki, és általában igazgatási osztályra, életbiztosítási osztályra, valamint egy vagy több elemi biztosítási osztályra oszlott. Az igazgatási osztály feladatát a személyzeti, dologi, szervezési, jogi, adó és egyéb ügyek intézése (ezekre a nagyobb vállalatoknál önálló osztályokat alakítottak ki) és az üzleti tevékenység egészének irányítása jelentette. A biztosítási ágazatoknak megfelelő-