Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

biztosító kivételével - osztrákok kezében volt. A betörés-biztosítást is csak két magyar űzte: az Első Magyar és a Fonciére. A XX. század elején a biztosításügy fejlődésében — az egyéni balesetbiztosítást leszámítva — jelentős emelkedés mutatkozott, és a legtöbb üzletágban a magyar társaságok jutottak vezető szerephez. 1910-től kezdve a magyar intézetek is alaptőke emeléssel kísérleteztek, és ezek legfőképpen új üzletágak bevezetését célozták. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tőkeemelése nagyméretű pénzügyi tranzakció eredményeként valósult meg: az életbiztosítás népszerűvé tételére és művelésére a Magyar Általános Hitelbank - a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Kereskedelmi Bank támogatásával - 1912-ben leány intézetet alapított 2 millió forint alaptőkével Hazai Általános Katonai Szolgálat Esetére Biztosító Rt. néven. A katonai biztosítás az életbiztosítás teljesen új fajtája, még külföldön is csak az első világháború éveiben terjedt el. Ez időben emelte tőkéjét a Gazdák Biztosító Szövetkezete is, amelynek manőveréhez a Földművelésügyi Minisztérium 500 000 koronát bocsátott rendelkezésre. Az első világháború kitörésekor 69 intézet működött Magyarországon. A Kormány 1914. október 23-i rendelete állami felügyelet alá helyezte az ellenséges államok magyarországi telepeit, így 6 angol és 2 francia biztosító magyarországi képviseletét. A háború alatt honosodtak meg az életbiztosítás új módozatai: a hadibiztosítás, a hadikölcsönös élet- vagy a hadibaleset- és rokkantbiztosítás. A háború után a társaságok vagyonuk 12 %-át menthették csak át. Az első pengőmérlegek készítésekor derült ki, hogy míg a társaságok összvagyona 1913-ban 500 millió aranykoronát tett ki, 1927-ben mindösszesen 60 millióval rendelkeztek. A beszűkült piac lehetőségeinek kihasználására 35 biztosító szövetkezett, és 1919. február 9-én létrehozta a Biztosító Intézetek Országos Szövetségét, amelyhez még abban az évben szinte mindegyik magyarországi - összesen 63 - intézet csatlakozott. Az első világháború után is még mindig hatályban volt kereskedelmi törvény által az üzlet bejegyeztetésének biztosítékául előírt 100 000 forintnyi, azaz akkor 200 000 koronányi biztosítási alap megkövetelése a korona rohamos elértéktelenedésének következtében értelmét vesztette, hiszen nem szabhatott gátat a felelőtlen és kellő pénzügyi fedezet nélküli üzletalapításoknak. Gomba módjára szaporodtak a biztosítók, így - egymás elől csábítva el az ügyfeleket - lehetetlenítették el az intézményrendszer normális működését. A magyar pénz devalválódásának hatását a biztosítók úgy próbálták kivédeni, hogy a kötvényeket idegen valutában állították ki. A Kormány 4250/1923. számú rendelete bár ezt megtiltotta, a biztosítók gyakorlatában semmi sem változott, ezért a tilalmat 1924. június 22-én feloldották.