Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Az anyakönyv, mint forrás
A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban az igényesebb anyakönyvezés miatt ezek a nehézségek aránytalanul kisebbek voltak. Például a svédek népességük geográfiai mobilitását a pontosan vezetett községi regisztereik alapján legalább 200 évre visszamenőleg követhetik. A rendszeres anyakönyvezést tehát a római katolikusok esetében a tridenti zsinat rendelte el 1563-ban. Hazánkban I. Miksa (1527-1576) ekkor megtiltotta a felvidéki bányavárosok lutheránus lelkészeinek, hogy a zsinat határozatait, köztük az anyakönyvezésre vonatkozót elfogadják. 28 A határozat kihirdetésére I. Miksa uralkodása idején nem került sor. Csak az 1610. augusztus elsején megnyílt, ún. 1611. évi nagyszombati zsinat („Decreta et sanctiones Synodi Provinciales") intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos római katolikus anyakönyvezés azonban már korábban is előfordult, ismerünk például: 1587-től Kassán (ma: Kosice , SZL.) , illetve 1601-től Pozsonyban (ma: Bratislava . SZL.), Kőszegen 1633-tól stb. A folyamatos anyakönyvezés Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után, a XVIII. század elején kezdődhetett meg. Magyarországon bevett vallásnak (religio recepta) a római katolikus mellett 1608-tól (illetve 1647től), bár korántsem egyenlő jogokkal, a protestáns egyházak számítottak. Az evangélikus és református egyháznak a nyilvános vallásgyakorlatot az 1681. évi XXVI. tc. ugyan engedélyezte, majd a „Carolina Resolutio" (1731. március 21. ill. később 1734. október. 20.) megerősítette azt. E törvények az ún. „artikuláris helyekre": tehát az ország 11 nyugati-északnyugati vármegyéjének csak 2-2 helységére korlátozta a szabad vallásgyakorlatukat. Feltűnő volt, hogy önkényesen kisebb településeket jelöltek ki az uralkodó tanácsosai, pedig voltak kész templommal rendelkező nagyobb települések is. Kijelölték például Nemesdömölköt, pedig csak fíliája volt Ságnak (Alsóságnak), ma mindkettő Celldömölk városrésze. A keleti országrészben pedig azokon a helyeken lehetett szabad vallásgyakorlatuk, ahol akkor templommal rendelkeztek. A híveknek gyakran 5-6 órai távolságról kellett oda zarándokolniuk 29 . Az ún. artikuláris helyeken kívül élő nem katolikusok akkor az illető helység katolikus plébánosától függtek. Ezzel azonban még távolról sem szüntették meg a tényleges protestáns vallásgyakorlatot igen sok községben. Ezeket a törvényeket II. József (1741-1790) 1781. október 25-i ún. türelmi rendelete (Edictum tolerantiale) amely a protestánsok, a görögkeletiek és a zsidók védelme érdekében keletkezett (ez utóbbi 1781. május 13-án kelt), majd véglegesen az 17901791-es országgyűlés a XXVI. törvénycikke törölte el. Ekkortól szűnt meg a katolikus püspökök felügyeleti joga a protestáns egyházak felett. A protestánsoknak az anyakönyvek vezetési jogát II. József császár 1785-ben adta meg. Esetükben is van példa sokkal korábbi anyakönyvezésre: például evangélikus anyakönyvet már 1592től vezettek Bártfán (ma: Bardeiov. Bartfeld, SZL.), 1594-től Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica . SZL.), Késmárkon (ma: Kezmazok , SZL.) 1601-től, Pozsonyban (ma: Bratislava. SZL.) 1606-tól, Sopronban 1624-től stb. A reformátusok legkorábbi anyakönyvei Kiskomáromban {Klein Komorn, Zalakomár) 1624-től, Nagykörösön 1681-től, Győrben 1682-től maradtak fenn. Az izraelita, azaz zsidó vallású lakosság anyakönyvezését Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel csak a Bach-korszakban, 1851. júliusában rendelték el. 30 Akadtak olyan falvak, ahol már korábban kezdték el az anyakönyvezésüket, mivel a városok eleinte nem fogadhatták be a zsidókat, pedig ott élénkebb volt a gazdasági és a pénzügyi élet, ezért ott jelentősebb volt a zsidóság létszáma (például Budapesten 1893-ra már a lakosság 21%-át tette ki). Budapest-Nagytétényben (Grossteting) 1760-tól, Szobráncon (ma: Sobrance . SZL.) 1762-től, Lovasberényben 1764-től, Kaposvárott (Kopisch) 1771-től, Marcaliban 1774-től, Csurgón 1776-tól, Békéscsabán és Budán 1820-tól, Esztergomban 1828-tól, Pesten csak 1836-tól maradt ránk a legkorábbi zsidó anyakönyv. A zsidóktól az 1840. 39. tc. által megkövetelt születési jegyzék vezetésére csak szórványosan került sor. Gyakran előfordulnak a hosszabb idő távolából végzett utólagos bejegyzések, amelyek igen gyakran érintenek más településeket is, ahol csak átmenetileg volt anyakönyvezés, ezért a bennük való kutatás különösen bonyolult. A magyar kormány 1868. december. 14. és 1869. február.23 között egyetemes zsidó gyűlést (kongresszust) hívott össze, amikor is a felekezet három részre szakadt. A neológok (haladók, kongresszusiak) elfogadták a kongresszusi szabályzatot; az ortodoxok (talmud28 Károly István - Kollega Tarsoly István: Segédlet a Jász-Nagykun-Szolnok megyei felekezeti anyakönyvek kutatásához a kezdetektől 1895-ig. Szolnok, 1991, 5.; Tokody Ödön: A magyarországi római katolikus papság egyetemes címtára az 1891. esztendőre. Temesvár, 1891.; Szabó József (szerk.): A Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyházegyetem Névtára. Győr, 1940 ; Endrényi Ferenc (szerk.): Levéltári ismeretek kézikönyve. Bp., 1980. 286-295. 29 Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség a Rábaközben. Bp., 1910. 27. 30 Lásd még az 1840:29.tc. 3.§ („anyakönyvezetöül csakis rabbi vagy rabbihelyettes (vallástanító) alkalmaztó"), és 1863.nov.2i 15940.SZ.. udvari kancelláriai rendelkezés 13. pontját, ekkortól az állam ellenőrizhette a zsidó anyakönyvezés rendszerét. *+*
