Pajkossy Gábor: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien Kabinettsarchiv : Magyar Országos Levéltár, Filmtár : A Staatskonferenz (Konferenz, Ministerialkonferenz) magyar vonatkozású iratai : (A-, B-, S-sorozat) : 1809–1848 : Repertórium (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 2. Budapest, 1998)

A Conferenz-Akten anyagából az A-sorozat 1935-ben 163 csomót, 21 kötetet (iratok) és 46 kötetet (segédkönyvek), a B-sorozat 19 csomót (iratok) és 5 kötetet (segédkönyvek), az S-sorozat pedig 8 csomót (iratok) és 3 kötetet (segédkönyvek) tett ki. Az iratok jelentős része (több mint a fele) 1945 tavaszán elpusztult: amennyire az megállapítható, elsősorban a korai anyag semmisült meg. Az iratanyag jelenlegi terjedelme 76 (A-sorozat), 2 (B) illetve 4 (S) karton. A segédletek az iktatókönyvek és a mutatók megmaradtak. A veszteség nagy arányai miatt számba kell vennünk, mi az, ami a kutatás számára mindörökre elveszett, és mi az, ami e különféle konferenciák működéséből ennek ellenére rekonstruálható. A Staatskonferenz döntései, amelyek rendszerint uralkodói rezolució formáját öltötték, általában más forrásból is megismerhetők, hiszen azokat rávezették a kormányszervek felségelőterjesztéseire vagy a döntést a kormányszerv vezetőjéhez intézett legfelső kézirat tartalmazta. Sajnos, a magyar ügyekben fontos szerepet játszó hatóságok közül a Hofkriegsrat iratanyagát erősen megselejtezték, a Polizeihofstelle anyaga pedig 1927-ben jórészt megsemmisült. Nem maradtak fenn a Magyar Kamara elnöki (vagy elnöki titkos) iratai sem. Sokszor tehát magát a döntést sem ismerjük szövegszerűen, és - ha a Conferenz-Akten megfelelő aktái elpusztultak - egyáltalán nem tudunk válaszolni arra, hogyan született meg a döntés, voltake azt megelőzően viták, és milyenek, milyen álláspontok alakultak ki és kik képviselték azokat. Kiegészítő irategyüttesek (pl. Metterncih iratai a család levéltárában (Prága), vagy Gervay Sebestyén irathagyatéka IKabinettsarchivf) persze nyújthatnak segítséget a rekonstrukciókhoz. Sokszor előfordult az is, hogy az ügyirat az ügyintézés korai fázisában megjárta a Staatsratot, vagy Kolowrathoz került el ( 1. a Staatsrat iratait és a Minister Kolowrat Aktén sorozatot a Kabinettsarchivbm). Szerencsére a Conferenz-Akten anyagának kiaknázása, feldolgozása, illetve egyes iratainak tematikus forráskiadványokban való megjelentetése már a két világháború közötti időben megkezdődött: Károlyi Árpád (Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt), Miskolczy Gyula (A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában), Szekfu Gyula (Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez) forráskiadványai, Viszota Gyula Széchenyivel és Kossuthtal kapcsolatos forráskiadványai és forrásközlései számos olyan aktát hoznak, amelyek azóta elpusztultak. Mindevvel természetesen csak némileg lehet enyhíteni azt a kárt, amely a kutatást az anyag jelentős részének pusztulásával érte. Mindazonáltal a Conferenz-