Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei III. 1971–1980 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/3. Budapest, 2000)

NAPIRENDI JEGYZÉKEK

KÖZPONTI BIZOTTSÁG A Központi Bizottság 1971-1980 között 48 ülést tartott. Évente általában négy, kongresszusi évben több — 1975-ben 7, 1980-ban 8 — alkalommal ülésezett. Harminchárom kibővített, egy a Minisztertanáccsal, egy pedig a Központi Ellenőrző Bizottsággal együttes ülés volt. Zárt ülést három alkalommal rendeltek el, amikor káderkérdések voltak a napirenden, illetve a Kongresszus előkészületeiről tárgyaltak. (A kibővített ülések esetében is a „Különfélék" napirend tárgyalásánál a meghívottak már nem voltak jelen.) Amennyiben nem zárt ülést tartott a KB, állandó meghívottként, tanácskozási joggal részt vettek a KB osztályvezetői, a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, továbbá — a párt belső életével foglalkozó napirendek kivételével — a Minisztertanács tagjai, a budapesti pártbizottság titkárai, a SZOT titkárai és a központi sajtó vezetői. A kibővített ülésre a napirendtől függően meghívták a HNF Országos Tanácsának főtitkárát, a Fővárosi Tanács elnökét, a SZOT Elnökségének tagjait, az államtitkárokat, az MTS elnökét, az MTA elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a KISZ KB titkárait, a KB osztályvezető-helyetteseit és az előterjesztés készítésében részt vevő munkatársakat. A KEB elnöke — 1975. július 2-től titkára is — minden KB ülésen részt vett. A Központi Bizottság ülésein — különböző napirendi pontok tárgyalásánál — többször foglalkoztak a párt egészének és főleg központi szerveinek munkastílusával, munkamódszerével. 1971. november 3-án — az államigazgatás fejlesztése és az állami szervek pártirányításának irányelveiről szólva — a KB megállapította, hogy tovább kell csökkenteni a párt központi szerveinek és a kormányszerveknek munkájában meglévő párhuzamosságot; jobban el kell határolni a párt, illetve az állami szervek által tárgyalt kérdéseket és világosabban kell meghatározni a tárgyalt témák megközelítési módját. Ugyanakkor feladatul szabta a KB, hogy általában is, de különösen a KB osztályai részéről fokozni kell az állami munka ellenőrzését, különös figyelmet fordítva egy-egy terület (úgymint a KÜM, a BM, a HM, az MM, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, valamint a rádió-tv és a sajtószervek) helyzetének elemzésére és e szerveknél a pártpolitika érvényesítésére. 1971. december elsején — megváltoztatva a korábbi gyakorlatot, miszerint a KB üléséről szóló tájékoztatót a Titkárság szövegezte — úgy határozott a Központi Bizottság, hogy a jövőben ki kell osztani a KB tagoknak a nyilvánosságra hozandó kommünikétervezet szövegét is, hogy a vita során ahhoz is megtehessék észrevételeiket. A nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatással — ezt egyik központi kérdésnek tekintve — az 1972. június 14—15-ei ülésen külön is foglalkoztak. Úgy döntöttek, hogy a KB ülései közötti időszakban továbbra is írásban kapjanak tájékoztatást a KB tagok a nemzetközi politika és a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről, a párt- és a kormány tárgyalásairól, továbbá, hogy évente egy-két alkalommal a Központi Bizottság ülésének napirendjére kell tűzni a nemzetközi helyzet néhány olyan időszerű kérdését vagy a tervezett külpolitikai lépéseket, amelyek alaposabb eszmecserét és állásfoglalást igényelnek. Továbbra is rendszeresen szerepelt a KB ülésein nemzetközi tájékoztató, de előre kiküldött írásos összefoglaló és ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítés formájában, s az ülés után a kettőből szerkesztett tájékoztatót megkapták a KB tagjai és a területi pártbizottságok is. A Központi Bizottság munkájának másik központi kérdése a gazdaságpolitika, a gazdaság helyzete volt. Az 1975. május 15-ei ülésen a gazdaság pártirányításáról szólva Kádár János azt hangsúlyozta, hogy a párt feladata a gazdasági kérdésekkel összefüggésben az elvi döntések meghozatala, a párthatározatok végrehajtásának segítése és ellenőrzése. Ez azonban nem korlátozódhat arra, hogy a döntést végrehajtották-e, azt is ellenőrizni kell, hogy az elvi döntés a gyakorlatban megállta-e a próbát. S ha az élet korrigál, az elvi döntésben is módosítani kell. A jövőben is érvényes lesz a pártvezetésnek az a gyakorlata, amely mellett érvényre jutott az állami, a gazdasági szervek önállósága és felelőssége, de ezt „oly módon kell beszabályozni és értelmezni, hogy egy kicsit szorosabb, hatékonyabb, konkrétabb pártellenőrzésnek, pártirányításnak és segítőmunkának kell érvényesülnie. De ennek feltétlenül úgy kell működnie, hogy ez nem rendelheti abszolút gyámság alá a társadalom többi fontos szervezetét, s az államgazdasági szerveket." Ugyanezen az ülésen — a napirendi pontok megbeszélése után — tekintettel arra, hogy a KB tagok egyharmada új volt, Kádár János foglalkozott a KB ülésein kialakult gyakorlattal. Megállapította, hogy a KB az új választással erősebb lett, potenciálisan nagyobb munkaképességűvé vált. Hangsúlyozta, hogy a KB-ban teljes egyenjogúság és szólásszabadság van, az üléseken nem korlátozzák a felszólalás hosszát; mindenféle nézet felvethető, az egyetértés és a kétely is. Ismételten leszögezte, hogy a Központi Bizottság a magyar társadalom egyik meghatározó testülete, kollektív vezető testületként funkcionál. 1978. április 19-20-án ezt a gondolatkört kibővítve Kádár János megfogalmazta, hogy nem tragédia, ha a KB-ban bizonyos kérdésekben különböző nézetek vannak, ha azok pártszerűen nyilvánulnak meg, segítik a kérdés sokoldalú megvilágítását és hozzájárulnak a helyes döntéshez. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a termen kívül"