Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei II. 1963–1970 (A Magyar Országos Levéltár segédletei, I/2. Budapest, 1998)

NAPIRENDI JEGYZÉKEK

PB alá tartoznak, ez gátolja a szabad véleménynyilvánítást; másrészt a PB iránti bizalom is gátolja esetenként a vitát, , jó az előterjesztés, rábólintanak", fogalmazták a vitában. További kérdés, hogy a KB mennyire képes arra, hogy áttekintse a PB munkáját, számtalan dolog eldől két ülés között, a kérdéseknek csupán 5-6%-a kerül a KB elé. Szükséges lenne, hogy a PB legalább évente számoljon be munkájáról a Központi Bizottságnak. Hasonlóképpen problémaként jelezték a vitában, hogy „a KB osztályai és bizonyos emberek a KB fölé nőnek", hangsúlyozták a KB hatékonyabb és ütőképesebb testületté fejlesztésének, nagyobb szerepének, valamint a KBülések sajtónyilvánosságának fontosságát. Végülis a KB munkamódszerének fejlesztéséről szóló határozat leszögezte, hogy az elmúlt tizenegy év alatt jelentős fejlődés történt, helyreállt a kollektív vezetés, minden alapvető kérdésben a KB dönt, de vannak hiányosságok, a párt vezető szerepének erősítése, a párt-, állami- és társadalmi szervek közti munkamegosztás tökéletesítése miatt szükséges a KB munkamódszerének fejlesztése. Ennek érdekében kimondta, hogy gondosabban - a KB tagok javaslatait is kikérve - kell megválasztani a napirendre kerülő témákat, bővíteni a megvitatandó kérdések körét, a nemzetközi, gazdasági témák mellett a párt életével, a társadalompolitikával, az ideológiával, a tudományos élettel is foglalkozni kell. A napirendeket azt követően általában írásban kellett előterjeszteni s abban ki kellett térni a döntés társadalmi-politikai hatására, meg kellett jelölni a pártszervezetek feladatait, a megoldásra lehetőleg alternatív javaslatokat kellett tenni és ismertetni az eltérő véleményeket. Az anyagot időben kellett eljuttatni a KB tagjaihoz, hogy lehetőségük legyen annak alapos tanulmányozására és a konzultációra is. A KB-tagoknak a döntés előkészítésében való részvételét illetően a határozat a következőket tartalmazza: — esetenként az előkészítés szakaszában is vitassanak meg kérdéseket a KB ülésein, — munkacsoportokban vegyenek részt KB tagok az előterjesztések elkészítésében is, — az előterjesztők kérjék ki az adott területet ismerő KB tag véleményét, — önkéntes jelentkezés, illetve felkérés alapján vegyenek részt az osztályok munkájában is, — a KB mellett működő munkabizottságok, munkaközösségek üléseire esetenként hívjanak meg a tárgyalt témában jártas KB-tagot, — biztosítani kell a lehetőséget, hogy a területi pártszervek munkájáról közvetlen tapasztalatot is szerezhessenek az üléseken való részvétel során, ezért megyénként kapják meg a napirendre tűzött főbb kérdések jegyzékét (a látogatásokat a PTO szervezi). A KB tagok átfogóbb tájékoztatása érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a KB Irodán betekinthessenek a PB és a Titkárság üléseiről készült jegyzőkönyvekbe, a napirendre nem kerülő kérdésekről bizalmas tájékoztató anyagot kapjanak. A KB-tagok személyes megbecsülésének fokozása érdekében kimondja a határozat, hogy munkakörükben történő változtatásokról a KB dönthet, (sürgős esetben a PB, de az ő egyetértésével), s felhívták a különböző szervek figyelmét, hogy a KB-tag kérdésére megfelelő választ adjanak. A határozat szerint nagyobb nyilvánosságot kellett adni a KB üléseinek, előzetesen közölni kellett az ülés időpontját és a napirendet, utána pedig részletesebb kommünikét, valamint gyakrabban kellett leközölni („esetleg kihagyásokkal") a KB határozatait. 1969 novemberében a Központi Bizottság - a pártdemokrácia helyzetéről, fejlesztéséről tárgyalva megállapította, hogy az előterjesztéseket egyre több esetben a KB-tagokból és más szakemberekből álló munkabizottság, munkaközösség készíti el. Elhatározták, hogy ezután a KB éves munkatervének elfogadásakor részletesen meghatározzák azt is, hogy a KB milyen kérdésekben kéri határozathozatal előtt a pártszervek és a párttagság - esetenként a szélesebb tömegek - véleményét is. Az 1962-es (VIII.) kongresszuson megválasztott (81 rendes és 39 póttagból álló) KB összetételében a következő változások történtek: 1963. december 5-én rendes tag lett Korom Mihály, 1965. június 25-én pedig Csáki István és Méhes Lajos. 1965-ben meghalt Kossá István, Prieszol József, Rónai Sándor, Szakasits Árpád KB-tag és Bakos István póttag; 1966-ban pedig Köteles Jenő a KB póttagja. A következő kongresszus előkészítése során, 1966. június 7-én a Politikai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a Központi Bizottságnak 91 tagja legyen, a szervezeti szabályzat 12. pontjából következően a jövőben a KB-nál és a területi pártbizottságoknál nem kell póttagokat választani. 1966. december 3-án (a IX. kongresszuson) 101 KB tagot választottak, (póttagokat már nem). Közülük 57 tagja, 19 pedig póttagja volt az előző Központi Bizottságnak. A megválasztott KB-tagok 26%-a az MDP KV-