Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
BEFEJEZÉS
tát. A híg űrmértékekből legalább kettőt, egy kicsit és egy nagyot, a száraz űrmértékekből legalább egyet, a térfogatmértékek közül a gabona-, a széna- és a kendermunka egy-egy mértékét, a súlymértékek közül legalább kettőt, egy kicsit és egy nagyot, a darabmértékeket esetleg nélkülözhettük. Vagyis szerény számítással is legalább 10 mérték volt az induló készlet, amiből csak 6 mérték az ismert, de mint új mérték. S jelentősen növekszik. A 12. sz.-ban 8, a 14. sz.-ban 18, a 14. sz.ban 34, a 15. sz.-ban 51, a 16. sz.-ban 81, a 17. sz.-ban 89, a 18. sz.-ban 85, s a 19. sz.-ban 75 mérték a használt készlet. Vagyis a 17. sz.-ig szinte mértani haladvány szerint növekszik a készlet, a 18. sz.-ra, valamint a 19. sz.-ra jelentősebben csökken, de a záróállomány még mindig az egész készlet 48%-a. Ha esetleg a mértékek száma változhatna is, de az nagyon valószínű, hogy a köztük lévő arány marad. Vagyis a készletnek majd a fele (42%) űrmérték, amelyiknél a száraz a több (52%), egyharmada (30%) a térfogatmérték, s a maradék oszlik meg, majd felezőén a súly- és a darabmértékek között, de az előbbi valamivel több. A táj alakító hatása túlnyomó többségben (94%) az űrmértékeknél jelentkezik, de a hígnál jelentősebben (71%), mint a száraznál (29%), s ez teljesen logikus, hiszen lényegében bor- és gabonamértékekről van szó. A többinél már nem jelentős a táji hatás, de a súly mértékeknél kétszerező (3,6%) a térfogatmértékekhez viszonyítva (1,8%), a darabmértékeknél pedig nem is hat. S ugyanilyen irányt mutat az általános—országos és a sajátos mértékek viszonya. A méréstárgy szerint az űrmértékek egységesek, kevés kivétellel bor- és gabonamértékek ezek. A tér fogatmértékénél a méréstárgytól független, tehát általános mértékek mellett 23 tárgy határozott mértéket, de a készletnek csak mintegy negyede a sajátos mérték. A súlymértékeknél az általános mértékek mellett, már csak 9 tárgy köt mértéket, de a készletnek a fele sajátos. A darabmértékeknél pedig valamennyi általános, sőt, ennek többsége nemzetközi is, a kereskedelem igénye ez. A mértékek többsége mesterséges típus, csupán a térfogatmértékeknél találunk természetest. S ez érthető, hiszen e mértékek egyúttal mérőeszközök is. Mértékeink közül több rendszert is alkotott: 30 mértékrendszert ismerhettünk meg. Területi vonatkozással csoportosíthatjuk ezeket. Általános, esetleg nemzetközinek nevezhető 1 híg űrmérték és 2 darabmérték, összesen 3 rendszer, országos 5 híg és 5 száraz űrmérték, valamit 5 súlymérték, összesen 15 rendszer, területi 6 híg és 3 száraz űrmérték, összesen 9 rendszer, megyei jellegű 1 száraz űrmérték és helyi 2 száraz űrmérték rendszer. A jelentős többség (80%) tehát az űrmértékeknél található, közelítőleg egyforma arányban. A korszak mértékkészletének a bőségét — s vele a differenciáltságot — az ismert metrikus értékek mutatják meg. A híg űrmértékeknél 0,1679—2392,501 szélső érték között 254 nagyság volt, s ebből csak 44 nagyság azonos (17%), a száraz űrmértékeknél 0,7686—2536,801 szélső érték között 218 nagyság, ebből csak 35 nagyság azonos (16%), viszonylag egyforma a kettő. A térfogatmértékeknél 18,27 cm 3 —431,20 m 3 , 0,017 kg—24,66 q, valamint 76,41—1595,041 szélső értékek között 68 nagyság volt, mintegy háromszor szorosabb a helyzet, mint az űrmértékeknél. A súlymértékeknél 10,415 dkg—11,20 q szélső értékek között 79"
