Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

DARABMÉRTÉKEK

az 1714. évi erdélyi vectigálban.

134 Az 1739. évi számtankönyvben 1 „Duczet" az: 12 db.

135 Csinknél 1860-ban a „tucet" szintén.

136 A tétel tehát egyértelműen írható: 1 tucat = 12 db. Nemzetközi mérték, a vonatkozó mértékrendszer tagja. 6.23 ÖSSZEFOGLALÁS 6.23.1 Általában, mértékkészlet. 21 mérték a készlet, kettőnél van 7 alegység, de már nem területi, hanem a mérték mivoltából következőleg mérés tárgyi. Ez az egész korszak készlete, amelyik a 17. sz. végéig egyenletesen az állomány felére növekszik, majd hasonló ütemben csökken. Ez esetben azonban nem bizonyos, hogy a való helyzetet tükrözi, lehet, hogy a forrás-elégtelenség is ludas benne. Ugyanis nagyon valószínű, hogy a kereskedelem egyéb darabmértékei is éltek nálunk, már a korai időszakban is, csak éppen a mérték mivolt következtében nem maradt írott emléke. Illetve: nem lehet megállapítani, hogy a nemzetközi kereskedelem egyéb darabmértékeit nálunk is használták. S ez a helyzet a német, osztrák 19. sz. végi irodalomban regisztrált darabmértékek esetében is. 6.23.2 Eredet szerint a 21 mértékből 4 mértéket tekinthetünk hazainak (19%), illetve: ebből kettő párhuzamos alkotás. 17 mérték külföldi (81%) eredetű. Ezekből 1 rután vagy szláv (6%) és 16 mérték (94%) német. S ez jellemzi kereskedelmünk jellegét az ilyen méréstárgyak, illetve áruk vonatkozásában. Mint ahogyan az is, hogy e mértékek majd fele a német nevét nálunk is megtartotta. 6.23.3 Metrikusan nem tárgyalhatjuk a készletet, a mértéktípus következtében nem lehet ilyen értékük. Ne zavarjon meg minket az, hogy a sómértékek esetében számítgattam metrikus értéket is, ez csupán a nem közkeletűen ismert darabnagyságra vonatkozó tájékozódás céljait szolgálta. 6.23.4 Időrend. Ismét figyelmeztetek az első — és utolsó — előfordulás esetlegességére, a szemle most is csak tájékoztató jellegű. A dátum előtti és utáni — jel a korábbi, illetve további használatát jelzi. —11. sz. — 1874 darab, —12. sz. — 1874 sómérték, — 1355 — 1874 bála, —14. sz. — 1874 ákrus/ív, —1403—1707 — deher, —1403—1874 tucat, —15. sz. — 1768— tonna, —15. sz. - 1874 rizsma, —1521 —19. sz. bokor/pár, —1542 — 1853— köteg, — 1542—1860 sokk, — 1557—1874 konc, —1670—1705— runa, —1689—1837— mandel, cimmer, —1696—1739— stiga, —1707—1837— ezres, százas, —1768 — silling, —1837 — ort, —1813 — 1860 — nagy. Ali. sz.-ban 1 mérték, a 12. sz.-ban eggyel gyarapodik, a 14. sz.-ban 2 gyarapodás, 4 a készlet, a 15. sz.-ban ismét 4 a gyarapodás, 8 mérték van, a 16. sz.-ban újból 4 mérték a növekvés, a készlet 12, a 17. sz.-ban megint 4 gyarapodás, a készlet 16, a 18. sz.-ban 3 a gyarapodás 5 a csökkenés, a készlet 14 mérték, a 19. sz.ban 2 a gyarapodás és 8 a csökkenés, a zárókészlet tehát 8 mérték. A 17. sz. végéig tehát egyenletes a készlet növekedése, aztán gyorsulva fogy. Ez a helyzet azonban