Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

SÚLYMÉRTÉKEK

5.25.8 Mértéktípus valamennyinél mesterséges. Mértékeink közül a leginkább az, annyira, hogy még a 19. sz.-ban is megkülönböztették a többitől és úgy mondták: mértékek és súlyok. És az sem véletlen, hogy a mérés szimbóluma a mérleg lett. 5.25.9 Mértékrendszer. A jelzők betűrendjében sorolom őket (a részleteket ld. 2.26.3). Bécsi rendszer 5 taggal az egész korszakban dívott, általános jellegű, a vámmérték rendszer a 19. sz. közepétől a korszak végéig 3 taggal élt. Budai rendszer 3 tagról 5 tagra vált, a 19. sz. közepéig élt, helyi, majd országos, majd ismét helyi jellegű. Erdélyi rendszer 3 taggal a 17. sz. végétől a korszak végéig dívott, országos jellegű, az erdélyi török rendszer 4 taggal a 17. sz.-tól a 18. sz. közepéig, egyes tagjainak a 19. sz.-ig él, általános jellegű. Magyar rendszer 3 taggal a 16. sz.-tól a 19. sz.-ig élt, országos jellegű. Pozsonyi rendszer 4 taggal az egész korszakban élt, helyiből országos lett. 5.25.10 Összegzés. A súlymérték készletünk 22 mérték, ennek fele osztráknémet eredetű, jellemzően. Metrikusan a középérték 3 típusa esetében majd hiánytalan a sor. Az időrend az eddigi mértékekétől eltérően a 17. sz.-ig fokozatos készletnövekedést mutat, csak aztán kezdi a lassú integrációt. A tájrend szemléje szerint Erdély a legdifferenciáltabb, utána a Felvidék. A mértékek táji elhelyezkedése ugyanezt mutatja. A méréstárgy szemléje a mértéktípus ellentmondásosságát biztosítja: általános jellege mellett sok az egyes tárgyra alkalmazott mérték. Valamennyi mérték mesterséges típusú, 5 alegység mértékrendszert is alkotott. Súlymértékeink, természetükből következőleg nem csatlakoznak olyan szorosan az űr- és a térfogatmértékeinkhez, mint azok egymáshoz.