Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
de a megye az esztendőben határozatot hozott, hogy a jövőben a pozsonyi mérőt kell használni. 809 így a tétel: 1 besztercebányai mérő=kb. a 17. sz. végéig 1 pozsonyi mérő=52,731, illetve 40,29 kg, kb. a 18. sz. elejétől = 84 pozsonyi icce = 70,501, illetve 52,88 kg búza. 3.3.26.10 Borostyánkői (Vas). Prickler a 16—17. sz.-ra 70,31 nagyságot ad, egy 1645. évi 3 borostyánkői = 4 bécsújhelyi mérő viszony, s az utóbbinak 50,9 l-es értéke alapján. 810 Csupán pontosítani kell s a búzaértékkel egészíteni: 1 borostyánkői mérő=l 1 / 3 bécsújhelyi mérő=70,131, illetve 52,60 kg búza. 3.3.26.11 Borsmonostori (Sopron). Prickler 1672-re 54,91 1 nagyságot ad, 811 de adatát nem ellenőrizhettem. így kérdőjelezve írom: 1 borsmonostori mérő=54,91 1 ?, illetve 41,18 kg? búza. 3.3.26.12 Budai (Pest). Kazimír 16—17. sz.-i érvénnyel kétféle mérőről beszél. A nagyobbat 84 budai iccével (0,8333 1 nála) 69,99 l-ben a kisebb köböl nagyságát 70 iccével, illetve 58,33 l-ben adja. 812 Csakhogy a budai iccének általa adott értéke az 1848. évi törvényjavaslat pozsonyi icce-nagysága, a budai icce helyes értéke 0,8393, illetve 0,9157 1 (ld. 3.2.11.26), továbbá: a 84 iccés nagyság 1715. évi adat (ld. később), a 70 iccés nagyság pedig nem indokolt, egyébként is a köböl általában nagyobb a mérőnél. Adatait tehát nem fogadhatom el. Az 1405. évi törvény a budai mértékekkel együtt a mérőt is országos használatra rendelte, s az 1588. évi törvény ezt megismételte (ld. 2.42.1). Nagysága azonos volt az akóéval, vagyis 64 budai híg icce, illetve 53,72 1 (ld. 3.2.2.17), 813 illetve 40,29 kg búza. Mint ezt a budai akónál és iccénél részletesen kifejtettem és indokoltam, (Id. 3.2.2.17, 3.2.11.26), a török alatti Budán a 17. sz. elején mértékrendezésre került sor, s a mérő, ahogyan 1715-ben megállapították, 84 híg icce nagyságú lett, 814 vagyis annak új értékével: 0,91571 (ld. 3.2.11.26), 76,921, illetve 57,69 kg búza. S amikor Buda a felszabadulás után új életet kezdve a dolgait rendezi, rendezi mértékeit is. Mint ahogyan ezt ugyancsak az akónál és iccénél tárgyaltam, erre 1730 körül kerülhetett sor, s ekkor állapították meg azt a nagyságot, amelyet az 1770— 80. évi helytartótanácsi vizsgálat 815 konstatált: 102 híg, illetve 82 száraz budai icce lett, vagyis az értékekkel: 0,9157, illetve 1,4461 (ld. 3.2.11.26, 3.3.17.3) vagyis 93,401, illetve 70,05 kg búza. S ez a nagyság maradt a 18. sz. végéig. A 19. sz. elejétől kezdve aztán kiszorítja elsősorban a pozsonyi, másodsorban a pesti mérő (ld. 3.3.26.44/45). A tétel tehát: 1 budai mérő=a 17. sz. elejéig 64 budai híg icce = 53,721, illetve 40,29 kg, a 17. sz. elejétől kb. 1730-ig = 84 budai híg icce = 76,92 1, illetve 57,69 kg, kb. 1730tól= 102 budai híg icce = 93,401, illetve 70,05 kg búza. A 15—16. sz.-ban országos, majd helyi, később a környéken is dívó mérték. A vonatkozó űrmértékrendszer tagja (ld. 2.26.2).
