Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

céknek ez a viszonya, s ha a nagyság változott is, semmi sem indokolja az arány megváltoztatását. Ujabb adatot egyébként 1590-ből ismerek, de ez csak említése a híg—száraz mértékeknek.

829 A szepesi kamara 1578. évi mértékviszonyokra vonatkozó tájékozódása szerint, többek között, 1 bécsi pint az 1 2

/

3 budai icce,

830 vagyis 1 budai icce=0,593 bécsi pint, annak értékével: 1,4147 1 (ld. 3.2.24.8) ez 0,8389 1. Mivel Buda ekkor már török kézen volt, meg kell állnunk a szemlében is, és és meg kell állapítanunk a még az 1588. évi törvény által is országosított (ld. 2.42.1) budai icce metrikus nagyságát. Láttuk, hogy a Lederer-féle — s mások által is elfogadott — nagyság: 0,84841 helytelen. Adataim szerint az 0,8395, illetve 0,8393 1 volt. A kettő közötti különbség a viszonyszámok pontatlanságának, illetve az átszámítás torzításainak a következménye, ezért a kettő átlagát veszem: 0,83921. Kiegészítésül azonban hozzáteszem a pozsonyi icce azon értékét, amelyet az ott sorolt indokaim alapján megállapítottam (ld. 3.2.11.117), hiszen az akkora volt 1592-ben is, amikor a budai iccét átvették, vagyis ez a budai icce nagysága: 0,8393 1. A kettő közötti különbség teljesen jelentéktelen, számítási torzítás. Mivel bizonyosabb az utóbbi adat, azt fogadom el, vagyis a régi budai icce 0,8393 1 nagyságú volt. Ez természetesen a híg icce. A száraz icce ennél nagyobb. Az 1570. évi adatnál mondottak értelmében valószínű az 5

/

4 arány, de ezt kérdőjelezhetjük majd (ld. 3.3.17.3). — Tájékozódjunk tovább. A török alatti Buda élete, mint az akónál említettem (ld. 3.2.2.17) nagyon ismeretlen, így csak feltételezhetjük, hogy a mértékrendezésre a 17. sz. elején kerülhetett sor. Csak azt tudjuk, hogy a visszafoglalt Budán már más az icce nagysága, mint az a 16. sz.-ig volt. Első megbízható adatunk 1715-ből való, amikor a budai kamarai provizor a mértékekkel foglalkozva azt is megállapította, hogy a pozsonyi mérő az 68 budai bor icce nagy,

831 vagyis annak értékével: 62,08 (ld. 3.3.26.45) az új budai icce 0,9129 1 lenne. A következő adatunkat Maróthi szolgáltatja. Az 1743-ban megjelent számtankönyvében azt írja, hogy 11 budai icce az 12 pozsonyi icce (vagy 93 = 101 5

/n» avagy 77 = 84),

832 következőleg 1 budai icce= 1,091 pozsonyi icce, annak értékével: 0,83931 (ld. 3.2.11.117) ez 0,96701. S ugyanezt az adatot közli az 1783. évi kiadásban is,

833 tehát a század végére sem változott a nagysága. Ez az érték pedig alig különbözik az előbbitől, tehát a század elején is ez a helyzet, s az utal vissza a török időkre. Az 1715. évi adatot a viszonyszám pontatlansága és a számítás torzíthatja, így nem vitás, hogy Maróthi adatát kell elfogadnunk, mint az új budai icce metrikus nagyságát. Ez természetesen a híg icce. A száraz icce (ld. 3.3.17.3) nagyságát a helytartótanács 1780—81. évi vizsgálata állapította meg: 1 V

4 híg icce ad 1 száraz iccét,

834 tehát % a viszony, az általánosnak megfelelő (ld. 2.33.1). A soroltak értelmében tehát a tétel a következő: 1 budai icce=a 17. sz. elejéig (a régi)=0,8393 1, a 17. sz. elejétől a 18. sz. végéig (az új)=0,91571. A 15. sz.-tól a 16. sz. végéig országos, a 17. sz. a régi a királyi Magyarországon országos marad, több helyi iccében tovább is él, az új icce helyi jellegű lesz (esetleg hódoltsági), a 18. sz. során a környéken él, a század vége felé a