Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
gyakorlat eredménye ez. Az adatok értékét pedig az hangsúlyozza, hogy hivatalos mérések alkalmával állapították meg azokat. A pozsonyi iccéket több alkalommal is megvizsgálták. 1760-ban 73 híg icce volt egyenlő 47 1 / 2 száraz iccével, 169 vagyis: 1 híg icce=0,6507 száraz icce, illetve 1 száraz icce = 1,5368 híg icce. 1761-ben 74 híg icce volt egyenlő 47 1 / 2 száraz iccével, 170 vagyis: 1 híg icce=0,6419 száraz icce, illetve 1 száraz icce= 1,5568 híg icce. 1779-ben kölessel és csapottan (ld. később) mérve 76 híg icce volt egyenlő 48 száraz iccével, ugyanavval, de tetézve mérve 71 1 / 2 híg icce=45 száraz icce, vízzel mérve pedig 64 híg icce=48 száraz icce, 171 vagyis az első alkalommal 1 híg icce = 0,6316 száraz icce, illetve 1 száraz icce = 1,5833 híg icce, a második esetben 1 híg icce = 0,6294 száraz icce, illetve 1 száraz icce =1,5889 híg icce, a harmadiknál pedig 1 híg icce=0,6486 száraz icce, illetve 1 száraz icce = 1,5417 híg icce. Ha e mérések átlagát vesszük, akkor 1 híg icce=0,6415 száraz icce, illetve 1 száraz icce = 1,5617 híg icce. S ha még az akkori és a mai mérés- és számolásmód pontossági különbségét is figyelembe vesszük, kerekíthetünk és azt mondhatjuk, hogy 1 híg icce=0,66 száraz icce, illetve 1 száraz icce= 1,5 híg icce, vagyis 2 / 3 száraz icce az 1 híg icce, illetve 1 1 / 2 híg icce az 1 száraz icce. S ez utóbbit nevezték hatnegyedes ( 6 / 4 ) iccének, mert az általánosan dívó híg icce volt az alap, és akkoriban ebben gondolkoztak. A budai iccéket 1780-ban vizsgálták meg, s úgy találták, hogy 1 1 / i híg icce az 1 száraz icce, 172 vagyis 1 híg icce=0,8 száraz icce, illetve 1 száraz icce = 1,25 híg icce. Visszatérve a korabeli számításmódra: 4 / 5 száraz icce az 1 híg icce, illetve 1 2 / 4 híg icce az 1 száraz icce. S ez utóbbit nevezték ötnegyedes ( 5 / 4 ) iccének, az előbb mondottak értelmében. A pozsonyi és a budai iccék híg — száraz viszonya tehát nem egyezik, s ez arra figyelmeztet minket, hogy egyéb helyi iccéknél — ha volt esetleg kétféle — is lehet hasonló eltérés, lényegében az az 5 / 4 vagy a 6 / 4 változat. E megkülönböztetésre Erdélyben a bécsi pint 1823. évi bevezetésével került csupán sor, mert addig a híg és a száraz icce egyforma volt, közli a gubernium a törvényhatóságokkal, s megmondja azt is, hogy a száraz iccét a gabonamértékek űrtartalmának gyakorlati meghatározásához nem használják, az csak zavarná az embereket, hanem a híg iccével adták és adják meg a nagyobb száraz egységek űrtartalmát is. 173 És ez a helyzet országosan és korábban is. A forrásokban is csak ilyen központi mértékegység vizsgálatok alkalmával találkozunk a száraz iccével. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne használták volna ilyen célra. Éppen ezért a feltárás alkalmával az iccével meghatározott gabonamérték adatoknál vigyázni kell, nincs-e utalás az icce száraz voltára. Az említett esetek kivételével nem találkoztam vele. S a korpuszban az iccével nagyságolt gabonamértékeknél híg iccéről van szó — ez az általános helyzet —, a kevés kivételnél ezt természetesen majd jelzem. A száraz iccével egyébként, mint a neve is mutatja, a „száraz" tárgyakat (liszt, hüvelyes stb.) mérték a kis mennyiségű forgalmazásban, így a piaci gyakorlatban. Csakhogy a híg icce, illetve a híg mérték is kétféle volt, szerencsére csak a bormértékek szempontjából. Már a törvényekből (ld. 2.42.1) is sejthetjük, miről van
