Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

kelteket, hogy az új mértékeket, eszközöket idejében szerezzék be. A mértékkészítőket ismételten tájékoztatta a vonatkozó szabályrendeletekről, részükre mintát: „hitelesítő szerelvény"-t ad jutányosán. Az Egyesület pedig tovább szervez, s eredményeként 27 iparos foglalkozik „a méterrendszer szerinti mérőeszközök készítésével". S az is jellemzi a helyzetet, hogy egy budai kivételével mind pestiek. 2.33.3 Beszerzés, tárolás. Az ismertetésből ki kell rekeszteni a kölcsönzést. A városi mérték kötelező használatának (ld. 2.42.22) következménye ez. Általában a vásár vagy piac esetében élhettek vele. A polgároknak sem volt szabad házhoz vinni, s ha még „éjszakázott" is a mérték, megbüntették a kölcsönzőt. A kölcsönzésért természetesen díjat szedtek — ma is díjat kell fizetni a városok piacain a kötelező városi mérleg használatáért. A 18. sz. közepéig ki-ki maga gondoskodott a mértékek beszerzéséről: megcsináltatta annak mesterével, ha készen nem kapott nála. A földesúr a maga emberével is műveltethette, de vehette ő is, mint pl. Nádasdi Tamás 1550-ben fa vékát, iccét,

141 de csináltathatta is, mint pl. ugyanő Bécsben,

142 s hasonlóan Batthyány Ádám 1635-ben.

143 De beszerezhette bárki a vásárokon, a készítőnél, a kereskedőknél, s tudjuk, Bethelen Gábor 1627-ben már limitálta áraikat, legalábbis a mérlegekét, amelyeket a vaskereskedők forgalmaztak.

144 A városok elkészíttethették a falaik között művelő mestereikkel, természetesen pénzért, mint pl. Brassó 1545ben.

145 De már a 16. sz. második felében gócosodik a készítés, Felső-Magyarországon Kassán. E város volt Miskolcnak „mázsa és font mérő helye", írják 1576-ban,

146 1600-ban Putnok is ott szerez mértéket.

147 Nagybánya 1554-ben,

148 1695-ben Eger.

149 Érthető, a szepesi kamara székhelye a város. Erdélyben Szeben volt ilyen hely — a gubernium székhelye — 1691-ben a szilágyságiak hozatnak onnan mértéket.

150 A megyék is a városban szerezték be a szükségletet. Ott jártuk alkalmával megvették vagy megcsináltatták — akár csak üzenettel is —, mint pl. a soproni alispán 1639-ben Sopronban, s házhoz is vitték neki.

151 A pozsonyi mértékek szorgalmazásával aztán a 18. sz. elejétől fokozatosan Pozsony város lesz a beszerzési hely, s az átváltást jól jelzi, hogy Ung megye 1757ben a száraz mértéket Pozsonyból, a híg mértéket Kassától vette.

152 A századközepétől kezdve aztán a helytartótanácsi intézkedések eredményeként a törvényhatóságok mintegy központi beszerzéssel kapják az etalonokat Pozsonyból, természetesen saját költségükre.

153 A 19. sz. elejétől kezdve aztán Buda lesz a központi beszerzés helye, s 1808— 1809-ben, majd ismét 1813—14-ben kényszerbeszerzésre került sor a kis és a nagy pozsonyi mérő előírt változtatásai miatt (ld. 2.33.2). Az abszolutizmus időszakában bécsi központtal, de a mértékhitelesítő helyekre is kiterjedően gócosul a beszerzés, hogy aztán a méterrendszer bevezetésével visszatérjen Pestre a központi hely, s jobban kibővüljön a mértékhitelesítő intézet hálózata. A törvényhatóságok aztán az etalonok alapján a joghatóságukhoz tartozó településekkel megcsináltatták a másolatokat, de ki-ki ahogyan tudta, szerezte meg a hitelesített másolatokat. A magánosok úgyszintén.