Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

25 akóig 8,2 font, vagyis 4,59 kg, 50 akóig 12,3 font, vagyis 6,90 kg volt a súlya.

36 Az 1796. évi pozsonyi árajánlatban a 25 akós 8,67 font, vagyis 4,85 kg, a bártfaiban 8,63 font, vagyis 4,83 kg súlyú.

37 Az 1798. évi pozsonyi számlában a 60 akós 20,55 font, vagyis 11,50 kg súlyú.

38 — Az anyagában bekövetkezett változás miatt kell tehát magyarul akolónak neveznünk ezt az eszközt. Az akoló hosszacska rúd, amelyen az akó-nagyság szerint növekvő beosztások vannak, mintha hosszmérték lenne (pl. rőf). A hordó felső akona nyílásán be kellett dugni rézsútosan le, az egyik fenékfal széléig (alsó sarokig), s ahol a rúd kiért, a beosztásról leolvashatták az akószámot. Ellenőrzésül a másik sarokba is ledugták. Egyszerűnek látszik, kezelése mégis bizonyos szakértelmet kívánt, akárki nem értett hozzá. 1517-ben Koebel egy fejezetet szentelt könyvében e problémának,

39 1583-ban pedig Kern egész könyve írt róla (Visierbuch), az akóló készítésétől kezdve gyakorlati alkalmazásáig, elméleti számításokig terjedően tárgyalta, táblázatokkal segítve a pontos számításokat.

40 A hazai gyakorlatban a városoknál jelenik meg a szakértője, a 15. sz. végén már igazolhatóan,

41 a 17. sz. közepére pedig már önálló foglalkozás is lesz. 1651-ben pl. Szombathely akolómestert választ, aki díjért hitelesít és ellenőriz is.

42 Az akolóval való mérés azonban szükségképpen nem adhatott pontos űrtartalmat. Az 1776. évi helytartótanácsi vizsgálatból megismerünk egy hibaszázalékot. A pozsonyi hiteles akó etalon az icce etalonnal vízzel mérve 64 icce volt, ugyanakkor a hiteles, vagyis az akoló etalonnal mérve 66 icce,

43 vagyis 2 iccével, illetve 1 pinttel (1,67871, ld. 3.2.24.89) több, tehát +3% az eltérés. Ez annyit jelent, hogy akónként 1 pint a veszteség, 10 akós hordónál ez már jelentős mennyiség (16,78 1). E helyzetből következtetve az a hivatalos gyakorlat, hogy a hordót inkább vízzel akolták. Az 1779. évi mértékhitelesítési utasítás akos hordókat már csak vízzel méreti, a nagyokat még akólóval.

44 Az Erdélybe bevezetni szándékozott 1824. évi bécsi utasítás viszont már csak vízzel akóztatja a hordót (a földesúri gyakorlatban azonban még a reformkorban is dívott az akófa használata).

45 A hazai hitelesítő intézetek számára kiadott 1853. évi utasítás ugyancsak vízzel akóztat,

46 az 1858. évi utasítás úgyszintén.

47 Érdemes megemlíteni, hogy voltak olyanok is, akik az akoló természetes hibáját még tódították is: hamis akolót készítettettek, mint pl. a komáromi sörfőző 1782ben, s egy lakatoslegénnyel hamis vármegyei pecsétet süttetett rá.

48 Az viszont érthető, hogy az akolók nem voltak egyformák: ez a mérőeszköz a helyben szokásos akóhoz igazodott, így volt természetesen bécsi akoló is.

49 A hazaiak közül konkrétan csak néhányat ismerünk. A körmendiről (Vas) 1603-ban azt írták, hogy hasonló a bécsihez.

50 A pozsonyiról többet tudunk. 1559-ben kétféle dívott: a tized és a kereskedelmi, az előbbi 2 ujjnyival kisebb volt.

51 Az utóbbit említik 1734-ben,

52 és szerepel a helytartótanácsi mértékegység vizsgálatoknál, illetve a hitelesítési utasításokban, így 1776-ban,

53 1779-ben,

54 1780-ban

55 és 1781ben,

56 s az utóbbi mindkét évben azt írták róla, hogy azonos a bécsivel. A soproni akoló létezéséről az 1776. évi vizsgálatból tudunk: valamivel nagyobb volt a pozsonyinál.

57 A szentgyörgyi (Pozsony) akoló használatát 1618-ban említik.

58