Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

DARABMÉRTÉKEK

A só bányászata és kereskedelme kezdettől monopólium volt, a 12. sz.-tól királyi haszonvétel, majd átalakul állami monopóliummá, korán kialakulhattak tehát a hazai sómértékek,

73 amelyeket az írásbeliségünk elégtelensége következtében csak a 16. sz.-tól ismerhetünk meg. A lényegük az, hogy mindegyik 1 darabot jelent, csak a nagyságuk, formájuk más. S megismétlem a figyelmeztetést: lehet közöttük azonos, de a rendelkezésre álló adatokból nem lehet ezt egyértelműen megállapítani. — A szemle a mértéknevek betűrendjét követi. 6.18.2 Hajósó. Nyilván a szállítás módjáról kapta a nevét. Az erdélyi sóbányá1515. évi számadásában már szerepel, az 1551. évi összeírás szerint a másik neve máglyasó, és kisebb volt a szekérsónál (ld. 6.18.4), 57abécsi font, de Vízaknán (Alsó-Fehér) 10 fontot nyomott,

74 vagyis a bécsi font értékével: 0,5558 kg (ld. 5.5.4), 3,06, illetve 5,56 kg volt. A súlykülönbség jelentős, utalhat a nagyság-különbségre, de okát nem adhatom. A szekérsóval szembeni kisebbségét viszont a hajóra való rakodás és elhelyezés különbsége okozhatta. A tétel pedig: 1 hajósó=\ db = 572

5 illetve 10 bécsi font=3,06, illetve 5,56 kg. 6.18.3 Kősó. Megtévesztő a név, mert mindegyik kősó volt. A következő adatokból úgy ítélhető, hogy darabsó értelme volt, de lehet, hogy az egyéb néven szereplők között is van ilyen értelmű, illetve fordítva. Első említését 1423-ból ismerem.

75 1452-ben a szegedi sókamarából adatnak ki 100 sót.

76 1462-ben is darabszám említik.

77 1532-ben Désen (Belső-Szolnok) a sókamara leltárában darabsót számolnak, s az 1551. évi sókamarai számadásban a sóvágók bére a pénzen kívül még 4 kősó.

78 „Kö sot" vásároltak 1544-ben Nádasdiék.

79 1549-ben Mármarosban kisebb vagy faragósóként említik.

80 1574-ben Ghyczyék 2 „kwj sot" vásároltak.

81 Egy kamarai harmincados 1578. és 1597. évi jelentésében bálványsó a neve.

82 A mármarosi sóbánya 1614. évi leltárában a só darabszám szerepel.

83 Az 1627. évi erdélyi limitációban a tétel a kősó.

84 A lévai (Bars) harmincados 1628. évi jelentésében a darabszám megadott kősó köznyelven ostor volt.

85 Apafi 1666-ban a vízaknai sóbányából „nem valami dirib darab, hanem egész kő sot" rendelt 500 darabot.

86 1 681-ben a dunántúli hadak főkapitánya Keszthelyre (Veszprém) 102 kősót rendelt, „minden keö sott harmincz okajavai" számolva,

87 annak értékével: 1,25 kg (ld. 5.17), 1 kősó az 37,80 kg, ami bizony soknak tűnik. Az 1696. évi országos vectigálban kősó az egyik tétel.

88 A 17. sz. végi erdélyi kamarai sóvágóutasításban a sót darabszám említik.

89 400 „kő soót" rendelnek 1705-ben Rákóczi egyik titkárának járandóságul.

90 1707-ben a fehérvári katonaság egyik egysége többek között „másfél kő sót" rekvirált.

91 A szemle szerint a kősó és a darabsó azonos értelmű. S megismertük még három másik nevét: faragósó, bálványsó és ostor. Az első kettő a só vágási műveletéből érthető elnevezés, valószínűleg az alakjukra utal, s ezért viszont lehet, hogy mégsem azonos ezzel a mértékkel. De hogy a kősó köznyelven akkor és ott miért volt ostor? Esetleg az ostor csapás jelentésére gondolva vágást jelent? Egy súlyadatot is