Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

DARABMÉRTÉKEK

6.4 BOKOR/PÁR Ismét szinonim nevek. A történeti-etimológiai szótár szerint a bokor ismeretlen eredetű, lehet, hogy finnugor kori bog=csomó családból származik, magyarul 1055-ből cserje, 1405-ből csomóba szedett valami 1521-ből egypár, 1697-ből csomó mint mennyiség jelentésekkel ismeri; a pár pedig valószínűleg német eredetű, a két darabból álló együttes jelentésű Paar szó átvétele — s ez a latin par=azonos szóból származik — viszonylag újabb átvétel, magyarul elsőnek 1565-ből ismeri. A két darabból álló együttes jelentés már önmagában mérték, tehát együtt alakultak. De az együvé tartozás szorossága ekkor feltétel: csak két azonos, egynemű valami alkothatja ezt a kettős egységet. Részben ebből következik az, hogy ez az alapegység be is fejezte önmagát, tovább nem épül, nem rendszertag, önmagában kell számolnunk. A bokor a korábbi név. Az erdélyi szótörténeti tár 1560—1732. évkörben sok adatot sorol ilyen mértékmivoltra; néhány méréstárgy példa az előfordulás rendjében: ékszer, malomkő, harang, hám, saru, kengyel, olvasó, csizma, pisztoly, kés, kapca, bilincs, kesztyű, cipő, ing, íj, ökör, lánc, pulyka, sertés, lepedő, szarufa.

11 — A méréstárgyakat tehát két csoportba sorolhatjuk. Az egyikhez a nagyon szorosan összetartozó, mert egymás nélkül nem használható valami tartozik, s ez, érthetően az emberhez kapcsolódik: a kézre és a lábra való az ilyen pár. A másikba csupán az azonosság, egyneműség kapcsol össze, s ez esetben bármely ilyen valami alkothat bokrot = párt. A szótörténeti tár azt is megállapítja, hogy 1700 után a bokor ilyen jelentése gyorsan elhal. Ekkor veszi át a szerepét a pár megnevezése, amelyik már az emberre is kiterjed, s ez él a mai napig. így a tétel: 1 bokor-/pár=2 db együvé tartozó vagy egynemű valami. Általános mérték. 6.5 CIMMER Megtartottam német nevét, magyar ortográfiaval, mert így dívott nálunk. Magyar neve nem volt ennek a német nyelvterületről hozzánk került, a nemzetközi prémkereskedelemben dívó mértéknek. A néveredetre Heyne ezt írja: a Zimmer szó alapjelentése épületanyag, elsősorban épületfa volt, s a szabályosan összerakott épületfának ugyancsak Zimmer nevét kapta meg a meghatározott számban szabályosan egymásra rakott prém csomója is. Adelung szerint a Zimmer egyrészt épületanyag, elsősorban épületfa, másrészt és sajátosan 40 számot jelent, főleg a prémkereskedelemben dívik, mint a nemesprém mértéke, a közönségesebbnél ugyanis többféle a Zimmer (pl. a rókaprémből 20 db); az ilyen prémcsomót a középlatinság timbrum, timbria néven illette — így került az angol, francia nyelvbe —, de csak a külföldi prémeknél dívott, ezért egyesek úgy vélték, hogy e mérték keletről került német területre. Az eredet kérdésben nem kell döntenünk — csupán megjegyzem, hogy Du Cange szerint a timbrium valóban bizonyos számú prém csomóját (fasciculus) jelenti —,