Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

SÚLYMÉRTÉKEK

Tárgyaltam már, mint híg és száraz űrmértéket, magyarázatot nem ismételek, oda utalok (ld. 3.2.22, 3.3.28), itt csak súlymérték mivoltát ismertetem, s hozzáteszem, hogy Vlajinac a balkáni területen 0,36—1,42 kg értékeket ad,

241 Hóman 1,26 kg-nak ítélte nagyságát a 16—19. sz.-ra terjedően.

242 Súlymértékként is a török ismertette meg velünk. A 17. sz. közepétől vannak adataink. 1665-ben dívott Tolnában,

243 1671-ben Veszprémben,

244 Erdélyben 1688tól adatolt,

245 a 17. sz. végén Dél-Dunántúl egészén dívik,

246 1702-ben Vajdahunyadon (Hunyad) már a bányában is használják e súlyt.

247 Az 1714. évi erdélyi vectigál megadja nagyságát is: 2 bécsi font és 1 fertály,

248 vagyis 2

x

/

4 bécsi font, enynyi 1756-ban Haugwitzék szerint,

249 és ezt a nagyságot adják a későbbi források is — meglátjuk. 1749-re a déli megyékben már annyira elterjedt, hogy a helytartótanács tilalmazta a használatát.

250 Ennek ellenére éltek vele tovább. 1770-ben, az ismételt tilalmazásra jelentik a törvényhatóságok, mi a helyzet. Újvidék (Bács): ugyan a pozsonyi mérték dívik, de a halat és a lisztet okával (2

1

/

4 bécsi font) mérik;

251 Pest: pozsonyi mérték dívik, de a rácok és a görögök az okát használják;

252 Csongrád: Bánátban, Bácskában sokfelé használják ;

253 Békés: a görög kereskedők az olaj, rizs és más török árunál az okát használják;

254 1 771-ben Újvidék azt is közli, hogy a tilalmazás mellett tanítják is a törvényes mérték használatát: olyan mérleget adnak, amelyiknek egyik felén a font, másikon az oka van,

255 E (nyilván körtés mérleg ez); Arad: a török és a görög kereskedők a török áruknál okát (2

x

/

4 font) használnak, élnek vele a bánáti, temesi kereskedők is.

256 A helytartótanács természetesen újból tilalmazta a használatát, pozsonyi mértéket rendeli helyette, megmondván, hogy az oka az 2 1

/

i font.

257 De tilalmaznia kellett 1779-ben,

258 1780-ban,

259 és még 1787-ben is ezt a 2 x

/

4 bécsi font nagyságú okát.

260 Erdélyben nem tilalmazták, de a 18. sz. második felétől ritkul a használata, a 19. sz. elejére más területeken is visszaszorul. Fényes 1842-ben a Bánságra és a horvát területekre jelzi a 2 % fontos oka használatát,

261 Littrow 1844-ben ezeken kívül Erdélyt is jelzi, és 2,277 bécsi font nagyságot ad.

262 De az osztrák hatóságok még 1853-ban is tilalmazhatták e területeken a vele élést (ők is 2 V

4 bécsi font nagyságot adnak).

263 S az eredmény? A brassói kereskedelmi és iparkamara még 1877-ben is jegyezte, 1,26 kg-ban adva a nagyságát.

264 Az oka nagysága tehát nem vitás: 2 1

/

i bécsi font, annak értékével 0,56 kg (ld. 5.5.4) írható: 1 oka=2 V

4 bécsi font = 1,26 kg. A déli területeken dívó mérték, az erdélyi török súly mértékrend szer tagja (ld. 2.26.3).