Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
SÚLYMÉRTÉKEK
ha a két súlyt ténylegesen nem hasonlították össze, megelégedtek a szájhagyománnyal, vagy nem a szabályzat által előírt vizsgálómérlegen mértek, hanem közönségesen, amelyik e nagyságrenden 2 g-ra nem reagált, avagy pedig e kis különbséggel nem törődtek, illetve így próbálták a pozsonyit bécsiesíteni. Mert hogy a kettő 1823 előtt nem volt azonos — és a mázsa sem lehet az (ld. 5.15.16) — azt Salomon, Niemann „napi", Stephens „korábbi" adatai egyértelműen bizonyítják. Éppen ezért ezt a „korábbit" kellene pontosítanunk. Kezdjük a végén. Stephens „most már" kifejezése érthető, hiszen a bécsi súlyt, így a fontot is, 1854-ben bevezették (ld. 2.42.21, 5.5.4). Littrow kijelentése viszont kérdőjelezhető, és néhányszor már tapasztaltuk megbízhatatlanságát a magyar mértékek vonatkozásában: ezeknél nem mért, csak számolt. Viszont az is igaz, hogy az országgyűlési bizottság 1843. évi törvényjavaslata a bécsi súlyrendszer, így a font bevezetését tervezte, 82 de ez csak javaslat maradt, s maga az a tény, hogy ezt javasolták, bizonyítja, hogy a kettő nem volt egyforma. Littrow állításában tehát kételkedhetünk. így aztán már csak a mértékhitelesítési rendelet éve: 1854 marad e bizonyos „korábbi" meghatározás zárókezdő időpontjának, ekkor lett a két font azonos. És az is maradt a korszak végéig, de a pozsonyi jelzőt egészen eltakarta a bécsi, és az 1874:8. tc. mértéktáblázatában már meg sem említi, csak a bécsi fontot (ld. 2.42.1). A tétel tehát: 1 pozsonyi font=32 pozsonyi lat = 1854-ig 0,5580 kg, 1854-től — 0,56 kg. A 17. sz. közepétől országos mérték. A vonatkozó súlymértékrendszer tagja (ld. 2.26.3). 5.5.16 Soproni. Éltek vele 1457-ben. 83 5.5.17 Szepesi. Münnich szerint a 14. sz.-ban dívott és 0,21 kg volt, de állítását nem igazolja, 84 ezért és kicsisége miatt annyira kételkedem, hogy még kérdőjelesen sem tételezem. 5.5.18 Zágrábi. Az 1642. évi országgyűlés a hús-font nagyságát 36 latban állapította meg, 85 de a lat értékét nem ismerjük (ld. 5.11.9). 5.5.19 Összefoglaló. A 16 alegység mutatja e mérték területi elhelyezkedésének általános voltát. Közülük 8 egység (50%) általános — országos: bécsi, budai, erdélyi, horvát, kolozsvári, magyar, 2 területi: bánya, kassai, 2 megyei: lőcsei, szepesi, s csak 4 egység (25%) a helyi jellegű (a budaitól eltekintve). A 16 alegységből 12 alegység (75%) metrikus nagyságát ismerjük 21 értékben, de közülük 4 alegységnél (25%) változott a nagyság 11 értékkel (52%), 1 alegységnél pedig több érték (24%) is volt. A szélső érték 0,3896—0,6111 kg között 21 esetben 16 nagyságban (76%) változott az érték, s az esetek közül 8 volt azonos (38%) és 13 esete (62%) egyedi nagyság. A középérték 0,4675—0,5612 kg között 11 nagyság (69%) van. Gyakoriságról nem beszélhetünk, mert a nagyság-azonosság mértékátvételt jelent csupán.
