Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

TÉRFOGATMÉRTÉKEK

Én is, Telegdy Jánosnak egy beregi faluból kelt azon évi leveléből.

1 1618-ban Sárosból,

2 1619-ben Ungból,

3 1630-ban Zemplénből

4 van adatom mértékkénti használatáról. Lehet, hogy tovább is dívott, mert tárolóként századunk elején is használták. Nagyságára, sajnos, nincs konkrét adatom. Hogy mértékké alakulhatott, ahhoz az volt szükséges, hogy egy-egy településnél az aborákat viszonylag egyforma alakra és nagyságra készítsék. Csak ekkor mondhatták azt, hogy X abora széna van, és mindenki tudta, mennyi az. Ezt a mennyiséget a tető nagysága — ez adja az alapterületet — és az oszlop magassága — ameddig a tetőt feltolják — szabja meg, mindkettőt pedig a kezelhetőség. A tető egyik sarkát létráról meg kell tudni emelni addig, amíg a faszeget vagy vascsapot lejjebb-feljebb teszik az oszlop lyukában. Az ábrázolások

5 szerint kb. 2,40x3,20 m alapterületen kb. 4,00 m magas, így 30,72 m

3

, lekerekítve 30,00 m

3 szénára becsülhetjük átlagos nagyságát, így a széna térfogatsúly átlagértékével 5,71 kg (Id. 4.40.9) a tétel: 1 abora=kb. 30,00 m

3 =171,30 kg széna. 4.3 ASZTAG A szabadban tárolt, tartósan összerakott nagyobb, magas széna vagy kicséplésre/nyomtatásra váró gabona rakása. A történeti-etimológiai szótár szerint az előbbi esetben szláv, az utóbbi esetben szlovén eredetű, elsőnek 1396-ból ismeri. Latin szótárainkban acervus, a németben Fehmen, Schober, a latin iratokban acervus, ritkábban congeries, a németben Schober. Magyarul elsőnek én is az 1395 körüli besztercei töredékből ismerem.

6 Szénarakásként elsőnek 1431-bői,

7 gagonarakásként 1488-ból,

8 de ez az előfordulások esetlegessége miatt nem jelent sem tényleges elsőséget, sem megjelenés sorendet, de azért tájékoztat. S az a körülmény, hogy a szénaasztagot a 16. sz. után már alig említik a források, annál inkább a kazlat (ld. 4.17), illetve a gabonaasztagot, s az asztag szénarakás mivoltáról nem beszélnek, azt a gyanút ébreszti bennem, hogy a kettő a valóságban egy volt, méghozzá kazal néven, csak a latin írásbeliség keverte össze a két nevet, s hatására egyes helyeken egy ideig a köznyelv is használta az asztag szót a szénarakásra. Asztag alatt tehát a gabonarakást értem, méghozzá a kévézett gabona rakását, amelyiket általában téglalap alapon a kévékből téglakötés módján raktak össze, felül háztetősen fedve.

9 Világos, hogy az asztag nagysága részint a termés mennyiségétől, részint a rendelkezésre álló helytől, részint pedig a cséplés/nyomtatás idejétől és módjától függött, következőleg egyazon településnél is csak nagyon hozzávetőlegesen alakulhatott közelítő nagyság. Tihanyban (Veszprém) pl. 1586-ban 100 és 444 kepe, 1588ban 18,30,31,60 kepe tette az asztagot,

10 Felsővadászon (Abaúj) 161 l-ben 80, 85, 104 kereszt.

11 így aztán kevés helyen, s ott is inkább időlegesen, tehát kivételesen alakulhatott mértékké, mint pl. Füzéren (Abaúj) 1670-ben.

12 Az asztag mint mérték konkrét nagyságára azonban nincs adatom, még becsülni sem tudom azt, a tévedések kerülése érdekében azonban tárgyalni kellett.