Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

2 taggal viszonyszámban, nagyságban többször vált, a 17. sz. közepén elhal. Területi jellegű. A varasdi rendszer 3 tagjának viszonya és nagysága egyszeri váltással a korszak végéig élt. Területi jellegű. A 10 száraz űrmértékrendszeren kívül bizonyosan voltak még egyéb helyi rendszerek — ilyen lehetne pl. a trencséni, korec, szapu, lukna tagokkal (ld. 3.3.19.12, 3.3.24.5, 3.3.33.30) —, de megbízható adatok hiányában a rekonstrukció nem célszerű. A nehézségeket az előbbiek is szemléltetik, mint ahogyan példát is szolgáltattak a száraz űrmértékrendszerekre. 3.3.39.10 összegzés. A száraz űrmértékek áttekintésénél is tapasztalhattuk azt, amit a híg űrmértékeknél: az ember igénye és ismerete szerint megalkotja a maga mértékeit. A készlet felét mi létesítettük, a másik felét másoktól átvettük és átalakítottuk. 1000 esztendő alatt a 37 mérték (a 218 alegységgel) nem bőséges, de elégséges készlet, amelyiknek állománya a 16. sz. végén 20-ra emelkedett, s ezt a szintet a növekedés—fogyás egyensúlya megtartotta két századon át, s 15 mértékkel végez. A táji helyezkedésre jellemző az, hogy az északnyugati sokaság, differenciáltság áll szemben a délkeleti egyszerűséggel. A mérés tárgya elsősorban a gabona, de a többi száraz tárgy, egy kivétellel, élelem. A mértéktípus mesterséges, több alegységrendszert is alkotott. A száraz űrmértékek helyzete, alakulása tehát azonos a híg űrmértékekével (Id. 3.3.32).