Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

martoni, szarvkői. A környéken is dívó 1 alegység: soproni. Helyi jellegű 45 alegység (67%). A megoszlás erősen hasonlít a köböléhez (ld. 3.3.20.127). A 67 alegység közül 53 alegység (79%) metrikus nagyságát ismerjük 71 értékkel. 1 alegységnél volt két értéke egy időben. Változott az érték 12 alegységnél (18%) 29 értékkel (40%). A szélső érték 31,04—155,201 (23,28—116,40 kg) között a 71 esetben 49 nagysággal változott (69%), s az esetek közül 30 volt azonos (42%), 41 eset (58%) az egyedi nagyság. Ez hasonlít a köböléhez, értékterülete azonban sokkal kisebb és zártabb. A felső határt azonban csökkenteni kell, mert a 124,16 125,70 134,29 155,201 értékek kivételesek, így a szélső érték 31,04—95,171 (23,28—77,38 kg) lesz, s ez a tartomány tulajdonképpen a középérték is. Gyakoriságról nem beszélhetünk (ellentétben a köböllel), hacsak a 31,041 (23,28 kg) esetét (8%) nem említem, ez a nagyszombati mérő nagysága. S azt is megállapíthatjuk, hogy a budai, illetve a pozsonyi mérő nagysága (53,72, illetve 62,08 1) még olyan arányban sem hatott más alegységekre, mint azt a köbölnél tapasztaltuk. Egyébként ahhoz hasonló, csak nagyságrendileg sokkal szorosabb, jobban tömörülnek az értékek. 3.3.27 MUT 3.3.27.1 Általában. Adelung szerint felnémet, svájci, osztrák területen dívó, nagyobb űrtartalmú gabonamérték. Az utóbbi területről került hozzánk is, s a nyugati határszélnél sokkal tovább nem is terjedt, megmaradt ott és német nyelvterületen. Az iratokban általános a német név, ritkábban latinosítva: muto, és természetesen ragozva. Elsőnek egy répcei (Sopron) malomra vonatkozó 1312. évi oklevélből ismerem,

1112 de csak a 16. sz.-ban gyakoribb az említése. Az általános, vagyis nem alegységesíthető adatok is a nyugati széleken keletkeztek.

1113 A 17. sz.-ban már ritkább a használata.

1114 Az alegységek is így tájékoztatnak. 3.3.27.2 Bécsi. Kováts a 15. sz.-ra 30 bécsi mérős nagyságot feltételez, de 19. sz.-i viszony alapján,

1115 így adatát nem fogadhatom el. Rudolíf 1532-ben 40 mérőt ír,

1116 annak értékével: 42,28 1 (ld. 3.3.26.8), 1691,201 lenne. Geyer viszont 1590-re 31 és 32 bécsi mérő, illetve 1310,68 és 1352,861 nagyságot ad.

1117 A kamara szerint azon évben a bécsi mut 22 pozsonyi mérő volt,

1118 annak értékével: 62,081 (ld. 3.3.26.45), 1365,761. 1635-ben a Batthyány uradalmakban 30 bécsi mérővel számították,

1119 1639-ben szintén,

1120 annak értékével: 42,181 (Id. 3.3.26.8), 1265,401. Ezt a nagyságot adja a kamara 1715-ben,

1121 az 1719. évi alsó-ausztriai vectigál,

1122 1768-ban egy hazai számtankönyv,

1123 Leuchs 1834-ben,

1124 Gaal 1839-ben,

1125 Littrow is 1844-ben, de metrikus értékkel is: 1844,9826 l.

1126 30 mérő Bleibtreunál 1861-ben,

1127 és annyi Nobacknál 1876-ban.

1128 — Lisztmérték mivoltával a hazai gyakorlatban nem találkoztam. Tehát csak a 16. sz.-i nagysága problematikus, 4 értékünk is van. Én a hazai vonatkozásban a pozsonyi adathoz való közelítése miatt Geyer 32 mérős adatát tartom elfogadhatónak. A továbbiakban viszont a 30 mérős nagyság természete-