Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
raz mérték mivoltára egyetlen adatom van. Varanó (Zemplén) 1684. évi urbáriumában a káposztáskert nagyságát úgy adták meg, hogy hány hordó káposzta terem rajta. 111 Vagyis földmérték is volt, e mivoltában már foglalkoztam vele, s adott körülmények között a hordót 1701 nagynak vettem. Ez megfelel a mostani hordó, mint híg űrmérték, vizsgálatnál kapott középérték átlagnak (ld. 3.2.10.27), számolhatok vele most is. A 1701 az 170 dm 3 . Egy káposztafej átlagos nagysága kb. 2 x2 X1 =4 dm 3 , 112 vagyis a hordóba elfért 42 fej káposzta. A biztonság okáért lefelé kerekítek, s a feltételezés miatt kérdőjelezem a tételt: 1 hordó = 40 ? fej káposzta. 3.3.16 HÜVELYESMÉRTÉK Az aszaltgyümölcs-mértékhez hasonlóan (ld. 3.3.4) nem volt külön mérték, hanem a helyben dívó gabonamértéket használták e célra, de nagyobb űrtartalommal, s ennél is jelző alkalmazásával különböztették meg attól: a latin szövegben mensura vagy metreta leguminum. Németül nem találkoztam vele. Valószínűleg hazai eredetű. Konkrét adatom most is csak a pozsonyi mérőre van, de egyrészt országos jellegű, másrészt tájékoztat. Meg kell jegyezni azt is, hogy ez a „nagybani" mérték, a köznapi piaci gyakorlat kisebb egységeket: iccét (ld. 3.3.17) vagy s inkább pintet (ld. 3.3.30) használt e célra. Az 1779. évi helytartótanácsi vizsgálat ennek is megállapította a pontos nagyságát, nyilván a gyakorlat alapján: 49 1 / 2 pozsonyi tetézett száraz icce, 113 annak értékével 1,3396 1 (ld. 3.3.17.4) írható: 1 pozsonyi hüvelyesmérő=49 Va pozsonyi tetézett száraz icce =66,311. (Hektolitersúlyt nem ismervén, tovább nem számolhatok.) 3.3.17 ICCE 3.3.17.1 Általában. A vonatkozó problémákat, terminológiástul híg űrmérték mivoltánál már részletesen tárgyaltam (ld. 3.2.11.1). Részben már foglalkoztam száraz űrmérték mivoltával, s megállapítottam, hogy egyes űrmértékeknek, elsősorban az iccének az általánosan dívó, közkeletűen ismert híg típusa mellett — boriccének nevezték — egy másik típus is volt a száraz dolgok mérésére. A híg icce volt az alapegység, ebből származtatták a nagyobb száraz iccét úgy, hogy megszabták a köztük lévő viszonyt. Ez nálunk általában vagy 5 / 4 vagy % volt, ami annyit jelent, hogy 1 1 / 4 vagy 1 Va híg icce adott 1 száraz iccét (ld. 2.34.1). E száraz iccéket az általános kiskereskedelmi, piaci gyakorlat alkalmazta, mikor is a száraz dolgokat, szemesterményeket (pl. mákot), hüvelyeseket, aszalt gyümölcsöt, de gabonát, lisztet is mért vele. E gyakorlatnak azonban, érthetően, nem maradt írott emléke, illetve a száraz icce ritkán szerepel az iratokban, inkább csak a hivatalos vizsgálatok alkalmával. Következőleg alegységként csak az országos iccéket vehetem számba, de ez elégséges is részint országos voltuk miatt, részint pedig azért, mert tájékoztatnak az általános helyzetről. 19* 291
