Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Száraz űrmértékek (ld. 3.3.39.7): 9 általános—országos, 28 sajátos mérték, majd kizárólag a gabona (valamennyi), kisebb mértékben liszt (4 á., 4 s.), kevés hüvelyes (3 s.). Térfogatmértékek (ld. 4.50.7):28 általános—országos, 19 sajátos mérték: bor (1 á.), bors (1 á.), deszka (1 s.), fa (2 á.), fonal (5 á., 1 s.), gabona (6 á., 1 s.), gyertya (1 s.), gyufa (1 s.), homok (l s.), kender (4 á., 1 s.), liszt (1 á.), mész (1 s.), nád (1 s.), só (1 á., 1 s.), szalma (2 á.), szén (2 á.), széna (3 á., 3 s.) széna és kötetlen gabona (5. á., 2 s.), tégla (1 á.), üveg (2 s.), vasérc (1 á., 1 s.), zsindely (1 á.) — 23 tárgy 46 mértékkel, ebből 12 ipari, 11 mezőgazdasági méréstárgy. A fentieken kívül még természetesen az általános köbmértékek is szolgálnak. Súlymértékek (ld. 5.25.7): 12 általános—országos, 10 sajátos mérték: bányatermék (5 s.), csokoládé (1 s.), faszén (1 s.), gabona (I á., 1 s.), gubacs (1 á.), gyógyszer (1 s.), kohótermék (3 s.), liszt (1 á.), szappan (1 s.). —9 méréstárgy 11 mértékkel, ebből 6 ipari, 3 mezőgazdasági. És természetesen még az általános súlymértékek. „ Darabmértékek (ld. 6.23.7): 20 nemzetközi—általános—országos, 1 sajátos mérték: bőr (1 á.), dohány (1 á.), gyapjú (1 s.), hal (1 á.), írótoll (1 á.), papír (4 s.), prém (1. á), só (2 s.), üveg (1 á.) — 9 méréstárgy 10 mértékkel, ebből 7 papír 2, mezőgazdasági tárgy. A mértékek jelentős többségét tehát a mezőgazdasági termékekhez alkalmazták, az űrmértékeket kizárólag, a térfogatmértékek felét, a súlymértékek harmadát és a darabmértékek negyedét. Az ipar, illetve a kereskedelem háttérbe szorul. Ez a helyzet a korszak feudális mivoltából következik, ezt az igényt elégítette ki, ennek megfelelően alakította az ember a mértékeket, ennek megfelelően differenciált. A polgári termelésmód, a természettudományos, műszaki, technikai fejlődés eredményeként alakuló új igény integrációt kívánt, ezt azonban eredményesen majd csak az új, a metrikusrendszer tudja kielégíteni. 2.24.5 Összefoglaló. A korszak mértékkészlete bőséges: 157 mérték 1221 alegységgel, lényegében tehát 1378 mérték. A metrikus értékek tanúsága szerint az ember a legkisebb méréstárgytól kezdve a legnagyobbig minden megmért, megmérhetett, amit akart. A készlet gyarapodása a 17. sz.-i lendületes, ami differenciálódást jelent, aztán megáll a bővülése és fokozatosan csökken a készlet, integrálódik. A táj hatása — érthetően — elsősorban az űrmértékeknél jelentős, érvényesül még a térfogatmértékeknél, kevésbé a súly- és alig a darabmértékeknél, s az utóbbinál már nemzetközi szintű is. A méréstárgy a korviszonyoknak megfelelően alakít mértékeket, így elsősorban a mezőgazdaság igényeit elégíti ki, az ipar és a kereskedelem mintegy mellékes még, de az utóbbi már a korszak elejétől kezdve törekszik az integrációra, s ez érthető. 2.25 A mértéktípust az alakulás módja határozza meg. A természetes típus közvetlenül a természetből, a vele való munkából mintegy magától adódóan keletkezett. Jellemző rájuk, hogy nincs mérőeszközük. A mesterségest az ember tudatosan alkotta meg, többnyire úgy, hogy a méréstárgyhoz szükséges valamilyen eszköz-