Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
szára, amelyiknél a hasonlított mérték metrikus értéke bizonyosan ismert. Ilyen adat pedig viszonylag kevés van, s a kezdeti, a 18. sz.-ig terjedő időszakra alig néhány. Az első forrásunk az 1551-ben készült új pozsonyi mérő etalonja, amelyet Huscava megvizsgált és 62,3925 1 nagyságúnak talált, 981 de nem konkretizálja az icce nagyságát, csupán a következőkben közölt 1590. évi adattal számolva ellenőrzi a metrikus értéket. 982 Találgatnunk kell tehát azt is, hogy híg vagy száraz iccét keressünk-e? A pozsonyi mérőnél meglátjuk majd, hogy 64, 74 száraz, illetve 80, 93 híg icce jöhet számításba (ld. 3.3.26.45). Mivel azonban az etalon éppen akkor és azért készült, amikor a mérő nagyságát növelték, a nagyobb viszonyszámok közül kell választanunk. A későbbiek igazolják, hogy a híg icce viszonyszámát kell alkalmaznunk, s így 0,67091 lesz a híg icce nagysága. 1590-ben a kamara mérték összehasonlítást készített, s tájékoztatójából többek között megtudjuk (a mut nagyságának meghatározásánál), hogy 22 pozsonyi mérő az 32 bécsi mérő, 983 vagyis 1 pozsonyi mérő= 1,45 bécsi mérő, ennek értékével: 42,281 (ld. 3.3.26.8) —mint Huscava is kiszámította 984 — a mérő 61,4981. Ezt is a 93 viszonyszámmal kell osztani, így a híg icce nagysága 0,66131 lenne. Erősen közelíti tehát az etalon adatát, de az a hitelesebb. 1592-ben aztán — nyilván a budai mértékek használatát kötelező 1405. évi törvényt megújító 1588. évi törvény (ld. 2.42.1) hatására — Pozsony rendezi a mértékeit. A mérőnél visszaállítja a korábbi — a budaival egyező — nagyságát (ld. 3.3.26.45), az iccét pedig a budaihoz igazítja: nagyobbítja — a későbbi vizsgálatok eredményét elővételezve — 0,8393 l-re. S ezzel tulajdonképpen a saját mértékét tartotta meg, ekkor volt ugyanis a régi száraz iccéje (ld. 3.3.17.5), amiből most híg iccét csinált. (A híg és a száraz mérték ilyen váltását egyébként a mérőnél is alkalmazta, ld. 3.3.26.45.) E helyzetből viszont az következik, hogy a korábbi híg icce nagyságát pontosítani tudjuk. A két icce között ugyanis 5 / 4 aránynak (ld. 2.34.1) kellett lennie, vagyis 1,25 illetve 1 1 / 4 híg icce ad 1 száraz iccét, illetve 0,8 vagyis 4 / 5 száraz icce ad 1 híg iccét, következőleg 0,67141 lenne a pozsonyi híg icce nagysága. E nagyság és az etalonból számított nagyság (0,67091) között tényleg lényegtelen az eltérés, elhanyagolható. S a számítási torzításokat, a rendszeregyeztetés követelményeit figyelembe véve, azt a 0,67141 nagyságot fogadom el a régi pozsonyi híg icce űrtartalmának. Amikor az 1715. évi törvény a pozsonyi mértékek kötelező használatát elrendelte, nyilvánvaló, hogy a város megvizsgálta, rendezte mértékeit. Tudjuk, hogy ekkor helyezte el a városháza kapujában a hosszmértékek etalonjait. 985 Az űrmérték etalonjai (a mérőt kivéve) ez évbeliek (ld. 2.44.2). Nagyon valószínű tehát, hogy ekkor változtatta meg a híg és a száraz icce viszonyát, amelyikre csak később kapunk pontos adatot. A megye 1760—61. évi vizsgálatából, mikor is 47 l /a száraz icce adott 73, illetve 74 híg iccét, 986 vagyis 1,5 híg icce tett 1 száraz iccét, illetve 0,66 száraz tett 1 hígat, következőleg a másik elterjedt 6 / 4 arányt alkalmazták (ld. 2.34.1). Az 1593-ban bevezetett új híg (budai) icce konkrét nagyságáról elsőnek az 1775. évi Tierenberger-féle vizsgálatból kapunk pontos adatot: mérése szerint az icce 46
