Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

-esetből 22 azonos (65%), 12 pedig (35%) egyedi nagyságú. A 47 nagyságból 30%, illetve a 35 azonos nagyságú esetből 49% (14 eset ez, 19%) az 53,72 1 nagyság a gyakoriság, ami a régi budai, illetve a pozsonyi akó nagysága. Mutatja e mértékek terjedését. Természetesen figyelembe kell venni, hogy csupán a metrikus nagyságról van szó, s nem a mérték használatáról. 3.2.3 ÁTALAG 3.2.3.1 Általában. Kisebb hordó neve, a történeti-etimológiai szótár szerint ismeretlen eredetű. E hordócskában sokféle árut tároltak, így pl. 1547-ben kocsikenőcsöt,

309 1551-ben olajat,

310 1553-ban puskaport,

311 1558-ban heringet,

312 1597-ben kést, süveget,

313 és még sokfélét. Leginkább azonban bort, esetleg ecetet. A latin neve batus, doliola, tonella, vegeticulum, leggyakrabban vascula, vasculum, az iratokban majd kizárólag az utóbbiakat találjuk. Németül Fassl, Fássl. A magyar név változó ortográfiájú: átalag, általag, később antal,

314 amelyik az antalagból rövidült, s ezt vette át a latin antalko,

315 illetve a német Antheil kifejezés mértéknévnek. A másik magyar név ritkább: tong vagy tung. Ez utóbbi tájszóként még a 19. sz. végén is dívott. Czuczor—Fogarasi szótárában is megtaláljuk, de a történeti-etimológiai szótárunkban már nem. — Bortároló-szállító szerepéből a hordók nagyságának megállapítási folyamatában (ld. 3.2.10) alakult bormértékké Tokaj-Hegyalja borvidékén a 17. sz. elején. 3.2.3.2 Tokaj-hegyaljai (Zemplén). Lederer feltételezi a média vas, vasculum nevek alapján a hordó felét kitevő mérték létét a 16. sz.-ban,

316 de ez egyrészt bizonytalan feltételezésen, másrészt számítgatásokon alapul, s egyike sem meggyőző. Bizonyosat csak 1618-ból tudunk, mikor is az átalag az fél tokaji hordó, ez pedig 2 1

/

2 pozsonyi akó,

317 vagyis a hordó 160 pozsonyi icce, illetve 134,29 1 (ld. 3.2.10.23), így az átalag 80 pozsonyi icce, illetve 67,141. Ugyancsak fél tokaji hordó az átalag 1675-ben,

318 a hordó pedig 1787-ben is 160 pozsonyi icce volt (ld. 3.2.10.23). A változás a 17—18. sz. fordulóján vagy a 18. sz. elején következett be. 1732-ben már nagyobb az űrtartalma, de egy ismeretlen nagyságú lengyel bormértékhez hasonlítják.

319 Haugwitz 1756. évi jelentéséből megismerjük a pontos nagyságot: ismét fél tokaji hordó, illetve 90 pozsonyi icce,

320 vagyis annak értékével: 0,83931 (ld. 3.2.11.117), 75,541. Az 1793. évi mértéktörvény-javaslat szintén 90 iccében határozta meg a nagyságát.

321 1798-ban Schwartner ugyanennyi, illetve fél tokaji hordó nagyságot ad.

322 Káts 1804-ben az icce számot bizonytalannak írja, de megtudjuk tőle, hogy az antalag vagy átalag a tokaj-hegyaljai aszúborok mértéke.

323 1807-ben ismét változik a viszonyszám, az 1807:22. tc. ugyanis a hegyaljai hordó nagyságát 2 3

/

4 pozsonyi akóban, vagyis 176 pozsonyi iccében határozta meg (ld. 3.2.10.23), a fél hordó, vagyis az átalag pedig 88 pozsonyi icce lett, az említett értékkel 73,87 1. Luebeck viszont 1813-ban az Antheil-nek még a régi 90 iccés nagyságát adja.

324 1 8 1 8-ban Borsod megye javasolta a tokaji hordó és az átalag viszonyszámának megváltoztatását, az utóbbiét 1 1

/

2 akosra, de javas-