Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

es pinttel számolva 61,0848 1 nagyságot ad.

301 Csakhogy a pint helyi és nem pozsonyi, s a kétféle akó valóban a tized—kocsmai mérték (ld. 2.34.1), vagyis a vöröskó'i tized akó 36, a kocsmai pedig 32 helyi pint — nagyságát nem ismerjük (ld. 3.2.24.138), a kettó' aránya pedig 1 tized=l,25 kocsmai akó, 1 kocsmai=0,88 tized akó. Metrikus nagyságot nem adhatok. 3.2.2.130 Zágrábi. Említik 1641-ben,

302 1658-ban.

303 Az 1733. évi országgyűlési határozat szerint 20 helyi pint, az 1734. évi határozat szerint viszont 16 helyi pint.

304 Ugyanis 1734-ben vezetik be a pozsonyi mértéket a zágrábiból a horvát pint megalkotásával s lesz az 3,1998 1-ből 3,5721 (ld. 3.2.24.45), vagyis az akó 1733-ban 63,9961, 1734-től 53,721, így azonos a pozsonyi akóval (ld. 3.2.2.88). Ezt mondja Herkov is, kiegészítve azzal, hogy 1745-től kezdve 68 pozsonyi iccés lett az akó, vagyis 56,6357 l.

305 De ő a pozsonyi icce helytelen értékével (0,8329 1) számolt, a helyes értékkel 0,83931 (ld. 3.2.11.117), az akó 57,07 1, ami 17 horvát pint. A fentiekből következik a tétel: 1 zágrábi akó= 1733-ig 20 helyi pint = 63,99 1, 1734—1744 között 16 helyi pint = = 53,721 1745—1874 között 17 horvát pint = 57,071. Országos mérték, a vonatkozó űrmértékrendszer tagja (ld. 2.26.1). 3.2.2.131 Zalai. 1568-ban 24 helyi pint,

306 ennyi 1603-ban is,

307 s annak későbbi értékével: 4,1965 1 (ld. 3.2.24.140), 100,72 1 lenne. 1817-ben az öreg akó 70 pozsonyi icce,

308 annak értékével: 0,8393 1 (ld. 3.2.11.117), 58,75 l-t ad. Az előző feltételezés az első tételt kérdőjelezteti. így a tétel: 1 zalai akó =17. sz. végéig 24 helyi icce= 100,721 ? a 18—19. sz. fordulóján 70 pozsonyi icce = 58,75 1. Megyei mérték. 3.2.2.132 Összefoglaló. A 127 alegység (most a bécsit, a grácit ki kell rekeszteni) is reprezentálja azt, amit a nagyságadat nélküliségük miatt nem idézett források is bizonyítanak: az akó országosan dívó bormérték, csak Erdélyben nem éltek vele. A 129 alegységből országos volt 3 alegység (2%): a bécsi, a budai, a pozsonyi. Területi jellegű 12 alegység (9%): bánáti, egri, győri, kassai, nyírségi, pápai, soproni, szepesi, tokaji, varasdi, veszprémi, zágrábi akó. Megyei 15 alegység (12%): barsi, beregi, borsodi, csongrádi, honti, komáromi, magyaróvári, nagybányai, nógrádi, nyitrai, pesti, szatmári, trencséni, turóci, zalai. Uradalminak nevezhető 7 alegység (5%): fraknói, gráci, kapuvári, körmendi, németújvári, rohonci, szarvkői. A település környékén is dívott 5 alegység (4%): csejtei, gyöngyösi, murányi, selmeci, szentgyörgyi. A 129 alegység közül 50 alegységre (39%) van 74 metrikus adatunk. Ebből 5 helyen (6%) több nagyságú akó is dívott, valamint 7 helyen (9%) a nagyság változott, s 4 helyen (5%) tized—kocsmai értéket is kaptunk. Az űrtartalom — kerekítve — 35—1101 között változott 74 értéknél 47 nagyságban (64%), ebből 35 esetben (47%) azonos, 39 esetben (53%) egyéni a nagyság. A 74 eset 65%-a 50—70 közötti űrtartalmú, ez a középérték, a 47 nagyságból 23 ilyen (56%). E tömbön belül a többség 50—601 közötti: 34 esetben 15 nagyságban (46, illetve 32%). S a 34