Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
seket okozhatnak és okoztak is, még a 19. sz.-ban is, hát még a korábbi időben. A tizedes pontosságú viszonyszámokkal is baj van, nem hogy a korábbi viszonyításokkal. A sokféleségből természetesen egységet kell teremteni, s erre a következő módszert tartottam a legmegfelelőbbnek. Egyrészt vettem az 1775. évi és a 19. sz. elejéről rendelkezésre álló, tényleges mérések adta bécsi (párizsi) mértékek viszonyszámaiból adódó, illetve a szerzők stb. közölte metrikus értékeket és kiszámítottam ezek átlagát: 53,7241 az eredmény. Másrészt vettem a pozsonyi iccének az általam (azonos módszerrel) megállapított metrikus értékét: 0,8393 1 (ld. 3.2.11.117), s ezt szoroztam a kétségtelen 64 iccével: 53,7121 az eredmény. Az egyezés számomra kétségtelenítette a pozsonyi akó metrikus nagyságát: 53, 721. S az a tény, hogy a Tierenberger-féle 1775. évi mérés metrikus értéke 53,801 alig tér el ettől (számítás okozta torzulás), bizonyítja, hogy a pozsonyi akó a 18. sz.-ban és előzően is ilyen nagyságú volt, amíg a 64 iccés viszony nem változott. Láthattuk azt is, hogy a métertörvény nagyság-megállapítása nem mérés, hanem számítás útján jött létre. A javaslatnál az 1853. évi rendelet bécsi akó viszonyszámát fogadták el s azt szorzták annak törvényes metrikus értékével, a törvénynél viszont a pozsonyi iccének akkor (ugyancsak számítással és helytelenül, ld. 3.2.11.117) megállapított metrikus értékét (0,84841) szorozták a 64-es viszonyszámmal. (S itt is megjegyzem, hogy ez az icce nagyság már nem adja meg a pozsonyi mérőnek a törvényszabta metrikus nagyságát, 14.3.3.26.44.) Hangsúlyozom ezt a körülményt, ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy az akó nagyságával foglalkozó, elöljáróban említett kutatókat befolyásolta az a tény, hogy a métertörvény a pozsonyi akót 54,301 (s az iccét 0,84841) nagyságban állapította meg. Problematikus maradt az az idő, amikor a pozsonyi akó icce száma más volt. Láttuk, 1593 előtt 80 pozsonyi icce volt. Mint előzőleg említettem, csak az icce viszonyszám változott a budai icce bevezetésével, mikor is a kisebb pozsonyi iccét felváltották vele. Ha pedig a régi pozsonyi icce nagyságát: 0,67141 (ld. 3.2.11.117) szorozzuk a kétségtelen 80 iccével (40 pint), 53,72 1 az eredmény. Vagyis az akó nagysága nem változott, azonos maradt az 1593-ban bevezetett, illetve az 1551 előtti, tehát a régi pozsonyi mérő (ld. 3.3.3.26.45), illetve a budai akóval és mérővel (ld. 3.2.2.17, 3.3.26.12). S megjegyzem, hogy Huscava ez időben is 0,8484 l-es iccével számolt, 220 tévedésének ez az oka. Utolsó probléma maradt: mikortól 80 iccés a pozsonyi akó? Huscava szerint, láttuk, a 15. sz. során és előtt 32 pint (54 icce) volt, és azonos a budai akóval. Mivel nincs tudomásunk arról, hogy a budai akó (ld. 3.2.2.16), illetve icce (ld. 3.2.11.26) nagysága a 16. sz. előtt változott volna, azt kellene feltételeznünk, hogy a pozsonyi akó nagysága sem változott. Ebből viszont az következne, hogy a mértékrendezéskor az icce nagysága változott. Erre azonban semmi adatom, Huscavának sincs, és fejtegetése sem elég meggyőző, a feltételezést nem fogadhatom el. így a tétel: 1 pozsonyi akó= 1592-ig 80 pozsonyi híg icce = 53,721, 1593—1874 között 64 pozsonyi híg icce — 53,72 1. A 17. sz. közepétől országos mérték, a vonatkozó űrrrértékrendszer tagja (ld. 2.26.1). 10* 147
