Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
A nagy akó is korai, az 1405. évi törvény (ld. 2.42.1) idejében már régen dívó mérték kellett legyen (ld. később), bár első konkrét említését csak 1587-ből ismerjük. 66 1592-ben 32 budai pint a nagysága, 67 vagyis 64 budai híg icce, így azonos nagyságú a budai mérővel (ld. 3.3.26.12), ezért nagyon valószínű az, hogy az 1405. évi törvény ezt az akót akarja, a többivel együtt országos mértékké tenni. Az azonosságot hangsúlyozza Huscava is. 68 A török idők alatt aztán az említett icce változás: űrtartalmának a növekedése (ld. 3.2.11.26) következtében megváltozik, az akó icceszáma is: csökken. Annyira, amennyire 1715-ben írják: 60 új híg icce volt, 69 így viszonylagosan közelítette a régi akó nagyságát. A 18. sz. elején aztán, az 1730-as évek táján Budán újabb mértékrendezésre került sor. 70 Természetesen az akó is változik. Visszaállítják a régi icce-számot: az akó ismét 64 icce lett, 71 s ennyi 1780-ban is, 72 természetesen az új budai híg iccével számolva. A 18. sz. végén aztán már nem találkozunk vele, nyilvánvalóan kiszorította a pozsonyi akó (ld. 3.2.2.88). A mondottak értelmében a tétel tehát: 1 budai nagy akó=a 17. sz. elejéig = 64 régi budai híg icce=53,721 (azonos a mérővel), 17. sz. elejétől kb. 1730-ig=60 új budai híg icce = 54,941, 1730 körül — 18. sz. vége között=64 új budai híg icce = 58,601. A helyiből országos, majd ismét helyivé lett mérték. Mindkét akó a vonatkozó űrmértékrendszer tagja (ld. 2.26.1). 3.2.2.18 Csataji (Pozsony). 1582-ben és 1586-ban 32 helyi pint, 73 ennek értékét azonban nem ismerjük (ld. 3.2.24.17). 3.2.2.19 Csejtei (Nyitra). 1552-ben 32 helyi pint, 74 ennek értékével 2,11641 (ld. 3.2.24.17) írható: 1 csejtei akó=32 helyi pint = 67,721. A környéken is dívott. 3.2.2.20 Csobánci (Zala). 1715-ben 5 kovácsi vödör, 75 ennek értékét azonban nem ismerjük (ld. 3.2.31.18). 3.2.2.21 Csongrádi. Szeremlei azt írta, hogy kb. 1731-ig az akó 60—64 pozsonyi icce volt, s 4 akó tett 1 borköblöt, aztán az akó 80 icce lett, de ez a köbölnek csak V 5-e volt. 76 — Az első tételnél a 60 iccés nagyságot tartom valószínűnek, mert ennek 1 / 3-a adja a 80 iccét, s a 64 icce pedig a pozsonyi akót adná, s ezt már nehezen változtathatták volna meg. Vagyis változott a helyi akó és borköböl (ld. 3.2.14.27) egysége. S ha a további lehetőségeket számoljuk, akkor vagy a pozsonyi icce nagysága változna, ami lehetetlen, vagy a borköböl lenne túlságosan nagy űrtartalmú, így a 60 iccés akó nagyságot tartom valószínűnek (de azért kérdőjelezem), illetve az adott 80 iccét kb. a 18. sz. végéig terjedő érvénnyel, s a pozsonyi icce értékével 0,83931 (ld. 3.2.11.117) számolva a tétel: 1 csongrádi akó=kb. 1731-ig 60 pozsonyi icce=50,361, kb. 1732-től a 18. sz. végéig = 80 pozsonyi icce=67,141. Megyei mérték.
