Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

tevékenységnek, ahogyan II. József 1787. évi rendelete fogalmazta: a mértékellenőrzés a törvényhatóságok közrendőri feladata, s az is maradt 1875 után is. Az ellenőrzést a törvényhatóságok statútumai ismételten elrendelték. Általában negyedévi ellenőrzést írtak elő, de vásárok előtt mindig kötelező volt. A városokban nagyságrendüktől függően havi, sőt, hetenkénti ellenőrzésig csökkenhetett az időpont. Az ellenőrzés alkalmával a mértéket összehasonlították a törvényhatóságok etalonjaival. Ha egyezett, visszaadták, s ha bélyegezetlen volt, előbb pecséttel hitelesítették. Ha nem egyezett, a nagyobbat az etalonhoz igazították, s hitelesítve visszaadták, a kisebbet elkobozták vagy elrontották. De eljárhattak úgy is, ahogyan azt pl. a Jászkun kerület 1781. évi jelentésében olvashatjuk: „Kunszentmiklósi és Laczházai boltosok mértéki darab kövekből állók volnának, és azért bennem olyan gyanút támasztott, mely szerint meg eshető volna az, hogy hasonló kövekbül suppositia mértékeket is tarthatnának utasítottam ezért ... azok helyett más authentica s rézbül készített mértékeket magoknak mentül előbb szereznének s meghagytam a bírák figyelmében..."

642 A 18. sz. második felétől kezdve a helytartótanács is bekapcsolódott e munkába. Időközönként figyelmeztette a törvényhatóságokat az ellenőrzés kötelességére, és jelentés kér tőlük az eredményről. A 19. sz. elejétől kezdve a gubernium is cselekedte ezt Erdélyben. A hibás, hamis, tiltott mértékek használatát, az igaztalan mérést természetesen büntették — ezzel a következőkben foglalkozom. 2.47 Büntetés. Ismét csak összefoglalom az előző kötetekben e témáról mondottakat.

643 Az újabb adatok forrását természetesen közlöm, az előző fejezetrészekben ismertetett adatokat természetesen nem ismétlem, oda utalok (ld. főleg 2.42). Kezdjük a törvényekkel. Az 1405. évi, az 1588:16., az 1655:31., az 1659:71. tc. áruelkobzást rendelt, az 1715:63., az 1729:14. tc. a büntetésről nem intézkedik, az 1807:22. tc. csak sommásan rendel fenyítést, az 1874:8. tc. az áruelkobzáson kívül 100 Ft-ig terjedő pénzbírságot, és az esettől függően bűnvádi eljárást is megszab. Az erdélyi 1613. évi országgyűlési határozat viszont 500 Ft büntetést ró, az 1623. évi végzés leszállítja 200 Ft-ra, az 1653. évi határozat ezt a városiakra rója, a falusiakra 12 Ft-ot, az 1691. évi végzés is így, a „nemesi és városi rendnek" 200 Ft, a „paraszti rendnek" 12 Ft. Ez maradt a későbbiekben is, az 1810. évi határozat megtetézi még áruelkobzással. Erdélyben tehát megszabták a bírságot, és kemény büntetéssel, a magyarhoni törvények csak áruelkobzást rendeltek, ezt sem mindegyik. A törvényhatóságok a büntetés módján kívül általában már megszabják a bírság összegét is. Selmecbánya 1265—80. évi statútuma az első esetben 1, a másodikban 2 márkával büntet, a harmadik esetében az illető a „kezével" fizet, amit 10 márkával megválthat, a bírság kétharmada a bíróé, harmadát az esküdt kapja. Buda 1403—39. évi jogkönyve első esetben 1 márka bírságot ró a hamis mérték és az áru elkobzásán kívül, második esetben az illetőt kitiltja. Sopron1455-ben az első esetben 12, második-harmadikban 72 dénár bírságot szab, negyedszerre bíró elé