Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

1578. évi (megismétli az 1588. évi) végzés úgy egységesít, hogy az integrálás helyett differenciál: a kolozsvári ejtel (pint, kupa) és köböl általános használtatása mellett a szászságnál a szebeni köböl, Bihar, Kraszna, K. Szolnok megyékben a budai pint, Váradon s Biharban a váradi becsű használatát rendeli. Az 1613. évi végzés visszatér a régihez, s a kolozsvári ejtel, véka használatára kötelez, megismétli (de véka helyett köböl néven) az 1615. évi, majd az 1622., 1624. évi rendelkezés. Az 1653. évi végzés azonban a kolozsvári mértékek kötelező' használata alól kiveszi Bihar, Zaránd, Kraszna megyéket, ahol is a váradi mértékkel kell hogy éljejenek. Az 1683. évi végzés eléri az elvi egységesítés szintjét, amennyiben egész Erdély számára, a Partiummal együtt a kolozsvári mértékek használatát kötelezi. Erdély politikai, illetve jogállásába bekövetkező változás változtat az egységesítési tevékenységen is. 1714-ben a kancellária a vékát, vödröt, s részeiket a kolozsvári, illetve a szebeni mértékekhez igazíttatja, a súlyt (s a hosszmértéket) azonban a bécsihez. Az utóbbit megismétli 1721-ben a gubernium, 1766-ban pedig a gabonamértéket a szebenihez rendeli. S amikor II. József 1787. évi rendelete megállítja az integrálási folyamatot, mindenütt a régi mérték használatát engedvén meg, a gyakorlatban már régen kialakult az erdélyi rendszer úgy, hogy a bormétékek a kolozsváriból, a gabonamértékek pedig a szebeniből fejlődtek ki, s ez időre elég általánosan el is terjedt. De túlságosan sajátos volt ez a rendszer. S az 1810—11. évi erdélyi országgyűlés mértéktörvénytervezete a bécsi rendszerbevezetését javasolja. Gyakorlati megvalósítására azonban csak 1823-ban került sor, s a gubernium e rendszerhez igazíttatja az erdélyi rendszert úgy, hogy igen is, meg nem is. Az erdélyi kupát a bécsi pinttel azonossá teszi, a többi űrmértéket ennek alapján ugyan, de a régiekhez közelítő nagyságrendben meghagyja, vagyis azok nem lettek azonosak a bécsiekkel, csak viszonyszámosan. A súly (s a hosszmérték) viszont azonos lett vele. A rendelkezés azonban szándéka ellenére akadályozta az egységesítést, nehezen terjedt, még évtizedek múlva is a régi, jelentősen öntörvényűén alakult erdélyi rendszer mértékeivel éltek. S az egységesítés problémáját ideiglenesen az 1853-ban bevezettetett bécsi rendszer, véglegesen azonban csak a méterrendszernek az 1874:8. tc. nyomán való bevezetése oldotta meg. 2.45.3 A horvát mértékrendszert veszem a következőnek, mert szintén részleges rendszer. A terület politikai és hadi helyzete miatt az egységesítési próbálkozás későn kezdődhetett. Elsőnek az 1640. évi országgyűlési végzés rendelkezik: a bor- és a gabonamértékeket a régi zágrábi mértékekhez igazíttatja. Megismétli ezt, nyilván nem oktalanul, az 1694. évi végzés. S mintha utalna a belső ellenállásra az, hogy az 1695. évi végzés a varasdi mértékeket általánosítja. De csak rövid időre, mert az 1707. évi végzés ismét a zágrábi mértékek alkalmazását rendeli, s megismétli ezt az 1733. évi országgyűlési határozat. 1734-ben magasabb szintre kerül az egységesítés ügye. Az ez évi országgyűlési végzés — Bécs utasítására — bevezetteti a pozsonyi mértékeket úgy, hogy a horvát pint nagyságát 2 pozsonyi pintben szabva meg, új viszonyszámokat alkalmazva a