Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
1825-ben az erdélyi hitelesítő hivatalok szervezései előkészülete során a kancelrlária utasítására a bécsi mértékhitelesítő intézet megküldte a guberniumnak az 1817-ben készített, 1824-ben újból érvényesített szabályzatát. 574 Megismerhetjük belőle az akkor példának tartott vizsgálati módszereket. Közülük a témát érintő részeket ismertetem, természetesen rövidítve. Híg mértékek. Vízszintes lapra állítva a réz etalont (pint stb.) csordultig töltik vízzel, 6—8 hüvelyk (16—21 cm) hosszú fém fölözővel lesimítják, hogy a víz színe a mérték szélével egyenlő legyen. Az etalonból a vizet óvatosan a vizsgálandó, hasonlóan állított mértékbe Öntik. A víz szélét az edény falán a fölöző hegyével megjelölik. A vizet kiöntve közvetlenül e jel alá forrasztják az ún. csapot, erre kerül a nagyság jele, az edény felső szélére pedig a hitelesítő jel. Cserép- és üvegedényeken a jel fölé pecsétviaszt égetnek, ide kerül a jel. A nagyobb mértékekénél hasonlóan járnak el, fa edényeknél a jel számára laposfejű szeget ütnek. A hordónál a bele öntött vizet akós etalonba eresztik, innen a mérőkádba, a maradékot már pinttel mérik, a nagyságot összegzik, ezt sütik a hordó fenekére, a hitelesítő jellel együtt. Minden 10 mérés után a vizet az etalonnal újból megmérik. 575 Száraz mértékek. Az ellenőrzéshez szükséges egy négylábú — legalább 1 1 / 2 láb (45 cm) magas —, legalább 1 mérő kölest vagy lenmagot befogadó, alul egy csapos nyílással ellátott garat. Azt megtöltik maggal és a csap alá vízszintes lapra helyezik a réz etalont (mérő, véka stb.). A magot a garatból leleeresztik, ha megtelt, a garatot félretéve, a csapófával lecsapják. Az etalonból a magot visszaöntik az előzőleg kiürített garatba. Az előbbi módon alája teszik a vizsgálandó mértéket, a magot beleeresztik. A magszintnél megjelölik, fölöttes szélét levágják, simára csiszolják, úgy hitelesítik. A vaskeresztnek is szintbe kell állnia. A magot 10 mérés után az etalonnal újból megmérik. A csapófa keményfa lapos léc. A fa mértékbe belesütik, a fémbe beleütik a nagyság és a hitelesítés jelét. 576 Mérlegek (ld. 2.33.12). Minden mérlegfajtánál meg kell vizsgálni a következőket. A forgó részek, mozgó élek edzettek-e, nem dörzsölődnek-e, szabadon mozognak-e, az egyenlőkarúaknái a karhossz azonos-e. — Szabályozó mérleg. Az általánoson kívül vizsgálni kell az érzékenységét, közép beállását, a finomabb súlyok mérlegének védőszekrényben kell lennie. A súlyok vizsgálatánál az etalont és a vizsgált súlyt a serpenyőkön megcserélve kell összehasonlítani. A megadott hibahatáron belüli egyensúly esetében a súly hiteles. E mérleg 4—6 hüvelykes (9—16 cm) fajtáján 2 latig (35 g), a 10—12 hüvelykes (23—28 cm) esetében 1 fontig (0,56 kg), az 1 x /2—2 lábason (46—52 cm) 10 fontig (5,6 kg), a 2 3 / 4 —3 lábason (75—93 cm) 100 fontig (56,0 kg) lehet vizsgálni, 577 — Serpenyős mérleg. Az általános vizsgálaton kívül a keresztigát megfordítással is ellenőrizni kell, a nyelv az iga félhossza kell legyen. A mérleg a karnagyságtól függő hibahatáron belüli egyensúly esetében hiteles. A jel a kis mérlegnél a serpenyőre, a nagyobbnál a villára kerül. — Gyorsmérleg. Az általános vizsgálaton kívül meg kell nézni, hogy a nyelv szélessége egyezik-e a horogkapocs szélességével. A körte (tolósúly) mozgatásával a rúd rovátkáin vizsgálva az adott rovás súlyjelzésénél a megfelelő etalonizált ellensúllyal egyensúlyosnak kell lennie, a megadott hibahatáron belül. Ez esetben a mérleg hiteles, a jelet a rúdra, a horogkapocshoz közel kell ütni. 578
