Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
utasítására megvizsgálja a bányavárosok mértékegységeit. A bécsi egységekhez viszonyítva megállapítja a nagyságukat, azok helyességét, a bánya és a bécsi mértékrendszernek, valamint egységeinek viszonyáról táblázatokat, az egyes mértékek etalonjairól pedig méretezett rajzokat készít, s ami a lényeg: az űr- és a térfogatmértékeknél — a hivatalos gyakorlatban elsőnek — köbtartalmat számít, természetesen bécsi egységekkel. 559 1775-ben Zala megye panaszkodott a helytartótanácsnak, hogy a Pozsonyból kapott mérték-etalonok nem jók. Megvizsgálta azokat, szerinte az akó 7, a mérő 10 iccével nagyobb, a súly sem pontos. A helytartótanács Pozsonyba küldte az etalonokat, s a várossal megvizsgáltatta azokat. Bizottság végezte, tagjai: 1 tanácsnok, 1 esküdt, a városi könyvelő, a mázsamester, 2 mérőszolga, 1 szerkovács. Megállapítják, hogy a súlyoknál valóban volt eltérés, az egész mérő pedig részint rongálódott a szállításnál, részint valóban hibás: fél messzellyel nagyobb, a többi jó. Minden mértéket helyesre igazítottak. A helytartótanács, közölve ezt Zala megyével, visszaküldette az etalonokat. 560 Zala megye azonban nem értette a választ, ezért megkérdezte: a pozsonyi mérő végtére 64 vagy 74 icce. 561 — Jó kérdés volt, mert fontos adatokat köszönhetünk neki. A helytartótanács most már a pozsonyi etalonokat vizsgáltatja. 1776 tavaszán került erre sor. A bizottság tagjai: 2 tanácsnok, 2 százas polgár, a könyvelő, a mázsamester. Megállapítják, hogy a rézből készült egész, fél, negyed pozsonyi mérő 1551-ből valóak. Az egész mérő vízzel vagy kölessel, csapva 74 icce, rozzsal csapva 76, tetézve 71 1 / 2 icce. Az akó az akolóval 66 icce a 64 helyett, vízzel viszont 123 messzely a 128 helyett, vagyis mindkettőt igazítani kellett. A súly jó, a bécsinek megfelelő (mint a hosszmértékek is). A vizsgálat eredményéről a helytartótanács aztán körlevélben értesítette a törvényhatóságokat. 562 1779-ben Nógrád megye panaszkodott, hogy a váci gabonaraktár mérője nem hiteles, sem a pozsonyival, sem a budaival nem egyezik. A helytartótanács vizsgálata igazolta az észrevételt: az egyik mérő 1 messzellyel kisebb, a másik mérő viszont ennyivel nagyobb volt. A helytartótanács mindkettőt megigazíttatta. 563 A panasz azonban újabb vizsgálat-sorozatot indított el, amelyiknél Pozsony város és megye megbízottaihoz a helytartótanács a gazdasági bizottságának három tagja is csatlakozott. A két évig tartó munka során többször is megvizsgálták a budai és pozsonyi etalonokat — hasonlítva a bécsiekhez is —, vizsgálati módszert is kidolgoztak, és ennek alapján mértékhitelesítési szabályzatot is készítettek. 564 Mindebből az alábbiakat tudhatjuk meg: A gabonamértékek mérésénél az öntéssel vigyázni kell: folyamatosan, mindig az edény közepére kell önteni és csapófával csapva mérni. A méréseket megismételték. A budai mértékek. A font (a hosszmértékek) azonos a pozsonyival, 1 száraz icce az 1 1 / 4 híg icce, a híg icce kanálnyival kisebb a pozsonyinál, a mérő pedig 3 véka, amíg a pozsonyi csak 2 véka, vagyis másfél pozsonyi mérő egy budai, a font 32 lat, az akó 64 icce. A pozsonyi mértékek. A gabonamértékek (egész, fél, negyed, nyolcad mérő) réz etalonjai 1551-ből valóak, a többi réz etalon 1715-ből, a városházán őrzik őket.
