Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

1852. A császári kormány megállapítja és bevezetteti a vámsúlyt. 1853. Ugyanő bevezetteti a bécsi űrmértékeket, bécsi—pozsonyi viszonyszámos egység-meghatározással. 1861-től a méterrendszer bevezetésével kapcsolatos vizsgálatok, egységmeghatározások, etalonizálások, amelyeket az 1874:8 tc. alkalmaztat. Ezekkel később külön alfejezetben foglalkozom (ld. 2.45). Az összefoglalót azzal a figyelmeztetéssel kell kezdenem, hogy e szemlében természetesen nem szerepeltek a helyi egységmegállapítások (változások), etalonizálások, csupán a típus első előfordulása. A későbbiekben (ld. 2.44.2, 2.45) tapasztalhatjuk, hogy az egységnagyság meghatározást mindig mérések, a 18. sz. közepétől kezdve egyre szakszerűbb vizsgálatok (ld. 2.44.2) előzték meg, és mindig etalonizálások követték. A részben-egészben országos mértékeknél (budai, erdélyi, horvát, kassai, pozsonyi) természetesen ezek másolatait is elkészítették. Az egység-alakulás — alegység — származtatott egység — kérdésére nemcsak az előbbiek, hanem az egységvizsgálat (ld. 2.44.2), a rendszerek (ld. 2.26) fejezetrészek és a típus összefoglalók alapján sem lehet egyértelműen válaszolni (az átvételtől pl. budai—pozsonyi, természetesen eltekintve), itt is differenciált a helyzet. Van, amikor kis egységből származik a nagy, van, amikor fordítva, s nemegyszer egyazon mértéknél és vegyesen. Mégis úgy tűnik, hogy általában a kis egység az alap, az űrmértékeknél az icce vagy a pint (ld. 3.2.11, 3.2.24, 3.3.17, 3.3.30), a súlyoknál a lat vagy a font (ld. 5.5, 5.11), s ezekből származik a többi. A térfogatmértékeknél (ld. 4.) — a bécsi köbmértékeket (ld. 4.22.2) kivéve, ezeknél a vonatkozó hosszmérték az alap — a gyakorlat alakít helyi egységeket, ezek azonban csak nevükben általánosak (pl. szekér), nagyságukban még kis tájon belül is változóak lehetnek, alegységeiket sokszor nehézkes viszonyítani. Kivétel talán a szálasgabona mértéke, ahol is az alapegység a kéve (ld. 4.20), ebből származik a többi, csakhogy a kéve nagysága is változó, és az egység-nagyság alakulását nem lehet követni. A darabmértéknél (ld. 6.) a típusból következőleg kétségtelen, hogy az alapegység az egy darab. S jegyezzük meg még azt is, hogy a térfogat- és darabmértékeknél az etalont a definíció pótolja, de az előbbieknél ennek alapján ritkán lehet az egység-nagyságra következtetni. 2.44.2 Mértékegység-vizsgálat. Az előző kötet vonatkozó fejezetében részletesen tárgyaltam e témát is, a nem jelzett adatok forrása ott található.

556 E kötet mértékkészlete azonban más, és mivel éppen az űrmértékek vizsgálata volt a leggyakoribb, a már tárgyaltakat is ennek megfelelően részletesebben kell vizsgálni, és természetesen ki kell egészíteni e kötet mértékeire vonatkozó forrásokkal. Arra azonban törekszem, hogy feleslegesen ne ismételjek, a szöveget indokolatlanul ne bővítsem. Indokolt lenne ez a kezdeti időkre vonatkozóan, de e korszak adatszegény, és figyelembe kell venni a következőket is. Az egységnek, számértékének, etalonjának vizsgálatára sor kerülhet akkor, amikor azok a használat követelményeinek már nem felelnek meg, vagy ha helyességükben kételkednek, avagy ha azokat pontosítani akarják, illetve: amikor a