Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

BOGDÁN ISTVÁN MAGYARORSZÁGI HOSSZ- ÉS FÖLDMÉRTÉKEK 1601—1874 A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. A történeti forrástudományok egyike a mértéktörténet. A hazai történeti mértékeket módszere­sen, elsősorban levéltári források alapján feldolgozó kötet szerzője e témát a 16. század végéig tárgya­ló, 1978-ban megjelent mü má­sodik köteteként, folytatva a fel­tárást, az 1601—1874 között használt hossz- és földmértékein­ket ismerteti, az előző kötetnek megfelelő módszerrel. A cél, az előzmények, a közlésmódszer és a problémák ismertetése után a mértékek kialakulását, a mérték­tipusokat, a mértékrendszereket, az etalonokat, a mérés gyakorla­tát és a hazai mérésügy általános alakulását vizsgálja. Ezután az e korszakban használt 31 hossz- és 89 földmértéket ismerteti, hivat­kozott források alapján, a két mértékfajtán belül a mértéknevek betűrendjében. Mindegyiknél vizs­gálja a magyar, a latin, a német terminológiát, az eredetet, a rend­szertagságot; ismerteti az első ok­leveles előfordulást, az alkalmazá­si területet, végül a mértéknagy­ságra vonatkozó adatokat, min­denkor törekedve a nagyság met­rikus értékének megállapítására. E részletes ismertetés után a leg­fontosabb számszerű adatokat táblázatokban foglalja össze. Be­fejezésül a forrásokat sorolja fel tételesen és részletesen; függelék­ben közli a tárgyalt mértékek ma­gyar—latin—német szótárát. A kötetet név- és tárgymutató zárja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom