Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

szombati (17. sz. v.); öl (ld. 3.2.17.): budai (1780), magyar (19. sz. e.); ró'f (ld. 3.2.21.): drávamelléki (1809), erdélyi (1714), gyöngyösi (1739), körmendi (1649), lőcsei (1691), magyar=sing (1633), miskolci (1738), szebeni (17. sz.), túróci (1639), varasdi (1733), zágrábi (1733); vég (ld. 3.2.29.): vászonféleség (17. sz.), posztóféleség (17. sz.); vonal (ld. 3.2.30.): bánya (1775), erdélyi (1823). A földmértékék közül hazai 52 egység (ld. 4.4.1.2.), mégpedig: akó (1714, ld. 4.2.1.), árok (1618, ld.4.2.2.),átalag(17. sz. v„ ld. 4.2.3.), boglya (1638, ld. 4.2.5.), bravi (17. sz., ld. 4.2.6.), csöbör (1704, ld. 4.2.8.), csötört (1704, ld. 4.2.8.), darab (1601, ld. 4.2.10.), disznó (1601, ld. 4.2.11.), fa (1769, ld. 4.2.16.), fejsze (1745, ld. 4.2.18.), figur (1745, ld. 4.2.20.), font (1668, ld. 4.2.21.), forint (1745, ld. 4.2.22.), gyalog (1745, ld. 4.2.23.), hordó (1621, ld. 4.2.25.), juh (1723, ld. 4.2.27.), jus (1870, ld. 4.2.28.), káposztafej (1778, ld. 4.2.30.), kaszaforduló (19. sz., ld. 4.2.31.), kerékalja (1601, ld. 4.2.33.), kert (1778, ld. 4.2.34.), kila (1612, ld. 4.2.35.), kosár (1740, ld. 4.2.37.), köz (1667, ld. 4.2.40.), láb (1631, ld. 4.2.41.), lánc (1745, ld. 4.2.42.,) ló (1727, ld. 4.2.43.), marha (1716, ld. 4.2.45.), márjás (1745, ld. 4.2.46.), mázsa (1778, ld. 4.2.47.), mérföld (1727, ld. 4.2.48.), öl (1601, ld. 4.2.61.), paszta (1685, ld. 4.2.62.), petrence (18. sz., ld. 4.2.63.), porció (1801, ld. 4.2.65.), puttony (1674, ld. 4.2.66.), rend (1745, ld. 4.2.67.), rét (1601, ld. 4.2.68.), rovás (1745, ld. 4.2.69.), sor (1825, ld. 4.2.71.), szekció (1828, ld. 4.2.75.), szilvás (1762, ld. 4.2.77.), szőlőtőke (1701, ld. 4.2.79.), tized (1745, ld. 4.2.81.), út (1622, ld. 4.2.82.), üst (1762, ld. 4.2.83.), vágó (1773, ld. 4.2.84.), véka(1602, ld. 4.2.85.), velleszta (1620, ld. 4.2.86.), vontató (1780, ld. 4.2.87.), zsák (1745, ld. 4.2.89.). Hazai 89 alegység: akó (ld. 4.2.1.): erdélyi (1714), pozsonyi (1720), soproni (1793); hold (ld. 4.2.24.): kis (1610), magyar (1869), öreg (1632), régi (1745); icce (ld. 4.2.26.): budai (1601), kőszegi (1601), pozsonyi (1771); köböl (ld. 4.2.38.): bártfai (1685), besztercebányai (1701), bor (1664), budai (1680), debreceni (1690), egri (1690), eperjesi (1670), erdélyi (1801), héthársi (1690), kassai (1601), késmárki (17. sz.), kis (1640), kőszegi (1624), krompachi (1694), lőcsei (17. sz.), lublói (1689), margitai (1699), nagy (1644), öreg (1716), pozsonyi (17. sz.), rozsnyói (1632), sarlói (17. sz.), somorjai (1692), szász (1640), szebeni (17. sz.), szécsi (17. sz.), szenici (1612), szepesi (1601), sztropkói (1680), tállyai (1686), tolcsvai (1686), újhelyi (1686), ungvári (1686); méró'(ld. 4.2.49.) :bánóczi (1670), báti (17. sz.), budai (1736), csejtei (1691), erdélyi (18. sz.), győri (17. sz.), komáromi (17. sz.), köpcsényi (1659), nagybányai (1608), nagymihályi (1689), nagyszombati (1610), óvári (1705), öreg (1743), pesti (1850), pozsonyi (1667), sárosi (1631), szenici (1661), tapolcsányi (1692), verbói (1686), zsarnóci (1662); négyszögláb (ld. 4.2.52.): bánya (1601), budai (18. sz.), erdélyi (18. sz.), pozsonyi (18. sz.); négyszöglépés (ld. 4.2.53.): közönséges (18. sz.), királyi (17. sz.), kettős: közönséges (18. sz.), királyi (18. sz.); négyszögmérföld (ld. 4.2.54.): magyar (17. sz.); négyszögöl (ld. 4.2.55.): pozsonyi (19. sz. e.); szapu (ld. 4.2.64.): kassai (1693), pozsonyi (17. sz.), rozsnyói (17. sz.), sarlói (1679), somorjai (1646). Az új gyarapodásból tehát hazai eredetű a hosszmértékeknél 6 egység, 25 alegység (ami 37, illetve 58%), a földmértékeknél 52 egység, 89 alegység (ami 81, illetve 87%), összesen pedig 58 egység 112 alegység (ami 28, illetve 70%). Eszerint az