Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
gyen, de a rámán már 40 sing, döröcskélve pedig csak 32 sing, s hozzáteszik: „az szélessége tartson egy singet és egy fertályt". Aztán: „Ezt is hátra nem hagyván, hogy az országban minden helyekben, városokban, minden emberek, rendek az kolozsvári singhez tartsák magokat, azzal mérjenek mindent." 239 Továbbá: „...egy vég brassai posztó... vége 38 singet tartson. ... A truppai gyolcsnak ... vége tart hetven singet." 240 Az 1627. ápr. 30-i ogyv. megismétli: 1 vég szűr a rámán 40 sing, döröcskélve 32 sing, szelte 1 sing 1 fertály; s mindenki a kolozsvári singet használja. 241 Az erdélyi 1653. évi III. 14.1. cikkely az egyenló'sítés érdekében minden mértéket — a singet is említve — a kolozsvárihoz alkalmaztatni rendeli Erdélyre, s az ellenőrzést a vármegyék és székek tiszteire bízza. A következő évi III. 15.1. cikkely megtiltja az elsősorban a görög kereskedőknél dívó drám és félsing használatát; megismétli ezt a rendelkezést az 1664. évi ogyv. is. Az 1655: 31. tc.-t, bár téma szerinti mértéket külön nem említ, idézni kell, mert a mértékegységesítés érdekében az 1405. és 1588. évi törvényeket megerősítve úgy rendelkezett, hogy „mindennemű mértékeket... a budaihoz vagy a vele egyáltalán azonos pozsonyihoz kell alkalmazni és mindenütt megtartani". Én kolozsváriak fordítását javítanám, és a quae per omnia eadem est mondatrészt a vele mindenben azonosra változtatnám, mert erről van szó. Ezt megerősíti az 1659. évi 71. tc; a mértékellenőrzést és a büntetést az alispánokra bízza. Az erdélyi 1683. évi ogyv. 10. tc. Erdélyben — „ide értvén a partium is" — minden mértéket — említve a sing is — a „kolozsvári igaz mértékhez" egyenlősíteni rendeli. Az 1715. évi 63. tc. elrendeli, hogy minden mértéket, súlyt, „nemkülönben a rőfoket is ... a pozsonyi mértékekhez ... kell idomítani", s azokat mindenütt, a szabad királyi városokban is a megye, illetve az alispán ellenőrizze. Az 1729. évi 14. tc. 2. §-a pedig úgy intézkedett, hogy „mindennemű mértékeknek ... egyenlő s egyforma állapotba hozása tisztében álljon" a helytartótanácsnak. A horvát 1732. febr. 18-i ogyv. az összeírok számára elrendeli, hogy minden földet egységesen kell összeírni, mégpedig a szántót 40X 80 öles hold, a rétet pedig kaszás=szekér mérték szerint. 242 Az 1734. jún. 28-i ogyv. pedig — Bécs utasítására — minden mértéket — a rőföt is — a pozsonyihoz alkalmazni rendeli; az ellenőrzést az alispánokra, illetve a magistrátusra bízva. 243 Megismétli az 1736., 1745., 1747. évi ogyv. 244 is, de a rőföt ezentúl a zágrábival egyezteti, 245 s csak az 1767. jan. 7-i ogyv. alkalmaztatja rőf ben is ismét a pozsonyit. 246 II. József 1786. febr. 10-én utasítást adott arra, hogy az örökös tartományokban már az előző évben bevezetett rendeletét Magyarországon is végre kell hajtani: a kataszteri felmérést. A rendelet szerint az adóteher elosztása érdekében minden hasznot hozó földet, birtokot kivétel nélkül (tehát a nemesit is) fel kell mérni, jövedelmét meg kell állapítani és össze kell írni. 247 A felmérést a birtokosok, parasztok bevonásával az udvar által kiküldött földmérők, geometrák végezték. A terület nagyságát, a helyben szokásos mértékkel is megadva, a bécsi öllel végzett
