Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
igen jelentős nagyságrendi eltéréshez, amit az egyes településen belül egyazon időpontban egyazon mértékegységnél tapasztalunk, mint ezt majd a földmértékek tárgyalásánál részletesen meglátjuk. A mérést mindig az érdekeltek vagy megbízottaik jelenlétében végezték, akik tevőlegesen is részt vehettek a mérésben, de azt rendszerint szakképzett vagy önképzett földmérő irányította. Az utóbbi lehetett tanácsi, megyei tisztségviselő is, illetve fordítva. írástudónak kellett lennie, de a számolni tudást már megkérdőjelezhetjük: Összeadni, kivonni, igen, de már a szorzás? Nem volt az egyszerű dolog. Lássuk Maróthi számtankönyvének 1743. évi kiadásában mit tanít a mértékek „sokszorozásáról": „írd-le a Mértékek ... számát, és tedd alá a Sokszorozót a leg-kisebb nemű Mértéknek. Sokszorozd azzal a leg-kisebb Mérték számát és a Factumot, külön le-írván visgáld meg, ... hány nagyobb nemű Mérték telik ki belőle? és a hány ki-telik, annyi számú betűt írj oldalaslag. A mi pedig azon felül fenn-marad, a miből nem telik edgy nagyobb nemű Mérték, azt írd a lineán alól a Factumba. Menj előbb a nagyobb Mérték számára, és azt-is sokszorozd a Sokszorozóval, és a Factumhoz hozzá-adván az oldalaslag írrt számot; ezt a Factumot-is vizsgáld-meg, hány nagyobb Mérték telik-ki annyi apróbb Mértékből? És mindenekben tselekedj úgy vele, mint az elébbeni Factummal. Mind addig míg semmi nem leszsz hátra. Akkor osztán írd-le a Factumot egészen." 183 Ugye, nem egyszerű ez? De nemcsak erről van szó, sokkal inkább a geometriai ismeret hiányáról. Mi is az a területszámítás? Meg kell érteni, de legalább elhinni: ha a hoszszúságot a szélességgel megszorzom, az tényleg megmondja, mekkora az a terület. Ilyen hosszú, olyan széles, ezt még mindenki ellenőrizheti, de hogy az az egy szám? Ez csak keveseket tájékoztatott. Bár a 18. század elején találkozunk a földnagyság geometriai számításának magas szintű ismeretével — az 1717. évi értekezésből láthattuk —, ez elmélet és kivétel. S még a század közepén is milyen naivan, „négyszegekben gondolván" fogalmazták meg — s ma már félreérthetően — a területszámítást, láthattuk a hódmezővásárhelyi adatból. A területszámítást Maróthi számtankönyve 1743. évi kiadásának tanúsága szerint akkor már tanították ugyan: a hosszúságot sokszorozni kell a szélességgel, de csak akkor, „ha szeglete igaz", mondja Maróthi, de „ha p.o. a szántó föld görbén vagy kajátson megyén, annak megmérésnek módját a geometriában kell keresni". 184 Nem csodálkozhatunk tehát, ha még 1777-ben is előfordul az, ami a 17. században gyakori, hogy kerülettel mérnek területet, vagy hogy az építőmesteri gyakorlatban a magasságot hozzáadták a szélességhez vagy a hosszúsághoz; s hogy térmértéket hosszmértékként adtak össze 1771-ben is. A sárosi kötéltáblázat nemcsak a geometriai, hanem a szorzási ismeret hiányát is mutatja, de még a 18. század vége felé sem változik sokat a helyzet, hisz amikor „igaz szegletű", vagyis derékszögű a terület, még akkor sem számítják a területét: hossza-szélte adatokkal határozzák meg a nagyságot. Láttuk azt is, hogy ha „kajátson" ment, több helyen mérték a kiterjedést. A telekkönyvekből tudjuk, hogy a terület hosszát jobbrólbalról, széltét alul-felül mérték — ami tulajdonképpen a kerületmérés felbontása —, s mind a négy adatot rögzítették, de a kisebb görbületet nem vették figyelembe. A szőlőknél pl. csak egy hosszúságot mértek, a széltét viszont három helyen is:
