Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Mérték Pozsonyi Pozsonyi Metrikusan Mérték négyszögláb négyszögöl Metrikusan Pozsonyi négyszög'áb 1 0,10036 m

2 Pozsonyi négyszögöl 36 1 3,61380 m

2 azért is, mert lehetséges, hogy a korpuszban az egyes mértékegységeknél tárgyalt helyi hosszmértékek, illetve a földmértékeknél a mértékviszonyok némelyike valójában rendszert alkotott. így sem szegényes azonban a készlet. Az általános csoportban 4 hosszmérték-, 5 földmérték-, összesen 9 rendszer; a sajátos csoportban 18 hosszmérték-, 13 földmérték-, összesen 31 rendszer. Tehát 22 hosszmérték-, 18 földmérték-, összesen tehát 40 mértékrendszert ismerünk. Bőséges ez a készlet még akkor is, ha csak ennyi volt ténylegesen is; de azt is mondhatom, hogy sok: nehezíti az integrációt. Ráadásul: nemcsak sok, sokféle is, ami természetesen újabb akadály az egységesítés folyamatában. Csak a négyszögmérték, vagyis a területmérés eszközei, tehát a geometriai módszert alkalmazó segítik a fejlődést, a mértékintegrációt. 2.2.7. Összefoglalás. Általános, de több szempontból megvilágított képet kaphattunk e korszak mértékeiről. A készlet ez: 0,0001—15 711,0 m szélső értékek között 90 metrikus nagyságban 116 hosszmérték, 6,93 cm

2

—126,6 ha között 329 metrikus nagyságban 179 földmérték. Közülük néhány az előző korszakból öröklődött, a többség azonban e korszak szülötte, s közöttük kevés az idegen, ha az osztrákot mint kényszerhonosítottat nem tekintjük annak. A készlet gyarapodási üteme a 18. század közepén tetőzik, s a korszak vége felé már világosan felismerhető a belső —• öntörvényű — és a külső — a kényszerhatásos — integrálódás. Tájilag az észak differenciáltsága s a déli részek integráltsága között az ország középső részén egyensúlyozódik a felhasznált mértékek mennyisége. Az alkalmazás területe a hosszmértéknél mindaz, amit a kor embere megmérni akart, a földmértékeknél úgyszintén, de a művelési ágak közül a szántó, majd a szőlő mértékgazdag. Típus szerint a mértékek többsége természetes, antropo- és geodometrikusak. Az emberi test, a munka, az eszköz, a föld adta lehetőségeket találékonyan kihasználva alkották meg a szükséges mértékeket, s még a kevés mesterséges mérték is — lényegében — ezekből fakadt. Mind az általános, mind a sajátos mértékrendszerek sokasága illeszkedik a mértékkészlet bőségéhez. Az a tény, hogy a rendszereknek még a negyede sem tartozik az általános — vagyis az integrációt segítő — rendszerekhez, ugyancsak a készlet differenciáltságának felel meg. Noha az e fejezetben felvázolt kép rendkívül sokszínű, mégis észre lehet venni a tónusazonossággal jelentkező, harmóniát megvalósítani törekvő integrálódási folyamatot, amely ha nem is közvetlenül a hazai fejlődés eredményeként, mégis e sodornak a hátán, szinte a külfölddel egyidejűleg behajózik az egységesítés révébe, és kiköt a méterrendszernél.