Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
magyar), kapaalja, kaszaalja, köböl, négyszöghüvelyk, -láb, -lépés, -mérföld, -öl, -rúd, nyíl, szekér, telek; másutt is dívó: akó, barázda, boglya, darab, disznó, fertály, hordó, juh, lánc, marha, napszám, öl, paszta, rúd, szó'lőtó'ke, véka, vödör — összesen 17 mérték; országosból sajátos: öreg hold, debreceni, erdélyi, kis, margitai, nagy, szász köböl, nagybányai, nagymihályi méró' — összesen 9 sajátos alegység; sajátos: csöbör, csötört, falka, porció — összesen 4 sajátos mérték. A nagytájon tehát összesen 36 mértékegység és 14 alegység dívott. Dél-Magyarország. Az országos mértékek közül a köböl, a nyíl hiányzik. Bács megye: országos + lánc, vontató — Torontál megye: országos. Temes megye: országos — Krassó megye: országos +mázsa, szőlőtőke. Ide sorolom a hódoltsági területet: dönüm (csak a töröknél), oka (egész délen). A nagytáj 4 megyéjében (a kiegészítéssel) a helyzet a következő'. Az országos 15 mérték 5 alegységgel: dűlő, ekealja (általános, királyi), hold (általános, katasztrális, királyi, magyar), kapaalja, kaszaalja, mérő, pozsonyi mérő, négyszöghüvelyk, -láb, -lépés, -mérföld, -öl, -rúd, nyíl, szántó, szekér, telek; másutt is: lánc, mázsa, szőlőtőke, vontató — összesen 4 mérték; országosból sajátos nincs; sajátos : dönüm, oka — összesen 2 sajátos mérték. A nagytájon tehát összesen 21 mértékegység és 5 alegység dívott. Horvát-szlavón terület. Az országos mértékek közül hiányzik a köböl, a nyíl. Várasd megye: országos+akó, drevenka, stertin — Zágráb megye: országos+ darab, drevenka — Körös megye: országos + drevenka — Pozsega megye: országos + akó, szilvás, oka, üst — Verőce megye: országos +akó — Szerem megye: országos + akó, fa, napszám, szilvás, szőlőtőke. Ide sorolva a Tengerpart, Fiume: bravi. A nagytáj 6 megyéjében (a kiegészítéssel) ez a helyzet. Az országos 15 mérték 5 alegységgel: dűlő, ekealja (általános, királyi), hold (általános, katasztrális, királyi, magyar), kapaalja, kaszaalja, mérő, pozsonyi mérő, négyszöghüvelyk, -láb, -lépés, -mérföld, -öl, -rúd, szántó, szekér, telek; másutt is dívó: akó, darab, napszám, szőlőtőke — összesen 4 mérték; országosból sajátos nincs; sajátos: bravi, drevenka, fa, oka, stertin, szilvás, üst — összesen 7 sajátos mérték. A nagytájon tehát összesen 26 mértékegység és 5 alegység dívott. Összegezve a tájrendi szemlét a következőket állapíthatjuk meg. A 88 mértékegységből a Felvidéken 46 (52%), a Dunántúlon 43 (49%), a Duna—Tisza vidéken 53 (60%), Erdélyben és a Partiumban 36 (41%), Dél-Magyarországon 21 (24%), a horvát-szlavón területen 26 (29%) mértékkel éltek. A százalékszámok mutatják a mértékkészlet felhasználási arányát. Soroljuk fel a nagytájakat növekvő nagyságrendben: horvát-szlavón terület, Dél-Magyarország, Erdély-Partium, Felvidék, Duna—Tisza vidék, vagyis itt a legtöbb a mérték. Most nézzük meg, a tájkészletből hány mérték nevezhető tájilag sajátosnak. Felvidék 10 (22%), Dunátul 8 (18%), Duna—Tisza vidék 11 (21%), Erdély-Partium 4 (11%), Dél-Magyarország 2 (9%), horvát-szlavón terület 7 (27%). Nagyságrendben pedig: Dél-Magyarország, Erdély-Partium, Dunántúl, Duna—Tisza vidék, Felvidék, horvát-szlavón terület, tehát viszonylag itt a legtöbb a tájilag sajátos mérték. Következőnek nézzük meg az országosból sajátos részesedést, vagyis a 108
