Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

képtelenség volt; megismétlem: három évszázad valamennyi fennmaradt iratanyagát elolvasni, bármennyire is törekedtem a teljességre. Tehát mind a mértékegységek, mind az alegységek, a helyi mértékek első előfordulásának időpontja rendkívül esetleges. Csak az a bizonyos, ismétlem, hogy a használat kezdete koraibb annál. A következő szemlénél mindezt figyelembe kell venni. Az előző korszakból továbbél 25 mérték: barázda, cira, dűlő/ödölő, ekealja (királyi), falka, fertály, hold (helyi, királyi), icce, kapaalja, kaszaarja, köböl, kötél (általános, bánya), mérő, napszám, négyszögöl (királyi), nyíl, oktál, pint, rét, rúd, szántó, szekér, szőlő, telek (bánya, mezőgazdasági). 1600-ban már találkozunk a következőkkel: akó, darab, disznó, dönüm, budai, kőszegi icce, kassai köböl, bánya, királyi négyszögláb, királyi négyszöglépés, bécsi négyszögöl, oka, öl. Aztán így következnek. 1603: nagybányai mérő, véka — 1610: kis hold, lukna, nagyszombati mérő— 1612: kila, szenici köböl — 1613: szepesi köböl, véka — 1618: árok — 1620: velleszta — 1621: hordó — 1622: út — 1624: kőszegi köböl — 1627: köz — 1631: láb, sárosi mérő — 1632: öreg hold — 1633: rozsnyói köböl — 1638: boglya — 1640: kis köböl — 1644: nagy köböl — 1646: korec, somorjai köböl, somorjai szapu — 1648:szász köböl — 1658: köpcsényi mérő — 1661: font, szenici mérő — 1662: zsarnóci mérő, szántó — 1664: bor köböl — 1667: pozsonyi mérő — 1668: hordó (káposztáskert) — 1670: eperjesi köböl, bánovicimérő— 1673: mérnöki négyszöglépés — 1674: átlag — 1675: fertály (szántó, puttony, rúd— 1679: sarlói szapu — 1680: budai köböl — 1684: verbói mérő — 1685: bártfai, szebeni köböl, paszta — 1686: sztropkói, tályai, tolcsvai, újhelyi, ungvári köböl, báti mérő — 1688: csötört — 1689: lublói köböl, nagymihályi mérő — 1690: egri, gráci, héthársi köböl, csejtei, tapolcsányi mérő — 1692: sarlói, somorjai köböl, kassai szapu — 1694: krompachi köböl— 1698: négyszögmérföld — 1699: debreceni, margitai köböl — 17. század: átalag, bravi, késmárki, lőcsei köböl, köz, győri, komáromi mérő, bécsi, budai, erdélyi, pozsonyi négyszögláb, közönséges, katonai négyszöglépés, közönséges, katonai, mérnöki kettős négyszöglépés, magyar, osztrák négyszögmérföld, mérnöki négyszögrúd, pozsonyi, rozsnyói szapu — 1704: csöbör — 1705: óvári mérő — 1709: oka — 1711: besztercebányai mérő — 1714: erdélyi akó — 1716: öreg köböl, marha — 1720: pozsonyi akó —1722: mérföld — 1723: júh. — 1726: budai mérő — 1727: ló — 1731: fejsze, stertin — 1732: mérnöki négyszögöl, drevenka — 1735: mérnöki tízes négyszögláb — 1740: kosár — 1743: öreg mérő — 1745: figur, forint, gyalog, régi hold, márjás, erődítmény négyszögláb, erődítmény négyszögöl, öl, rend, rovás, tized, zsák — 1752: kerékalja — 1753: bánya (akna) telek, tárnatelek—1762: petrence, szilvás, üst— 1769: fa (gyümölcsös), szilvás — 1770: barázda (szőlő), szőlőtőke — 1771: pozsonyi icce — 1773: vágó — 1778: káposztafej, káposztáskert, mázsa (dohánykert) — 1786: vontató, katasztrális hold — 1790: mázsa (rét) — 1792: erdélyi köböl, porció — 1820: bécsi mérő — 1825: sor — 1828: rét, szekció —1847: négyszöghüvelyk — 1850: pesti mérő — 1860: jus — 1869: magyar hold — 19. század eleje: kaszaforduló, pozsonyi négyszögöl, osztrák négyszögrúd. összesítve az adatokat így értékelhetjük a helyzetet. Az előző korszakból to-