Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.86. VELLESZTA Szinnyey tájszótára szerint Pozsony megyei, csallóközi tájszó a véleszta: szénarend, lekaszált és renden fekvő fű a jelentése. Czuzor—Fogarasi is lekaszált fűrend jelentését adja a villa szó etimologizálásánál mint rokonszót. Történetietimológiai szótárunkban viszont nincs, és a nyelvészeti irodalomban sem található, így névmagyarázatával én sem szolgálhatok. Lehet, hogy a villa-vella tőből fakad — s az én forrásaimban is kettőző az ortográfia: vellesta. A vella származás logikus is lenne, hiszen a lekaszált, renden fekvő szénát favillával gyűjtik össze csomóba, petrencébe, boglyába. A jelentés már magyarázta, hogy a rét mértéke, a termett szénamennyiségen alapul, csak azt nem, miként. Más mértékek analógiájára a rendek száma mint szélesség lehetne a mennyiség, az akkor és ott adott és tudott hosszúság mellett. Sajnos, csak néhány adatom van, mindegyik 17. századi és Pozsony megyei: Patony, 1641, 2587 Bajka, 1653. 2588 évi összeírása alapján erre gondolhatunk. Még inkább Eberhard 1620. évi urbáriuma alapján. Kétszer is nyolc vellesztás a rét. Szerencsére Pokatelkén konkrét adatot is ad, megállapíthatjuk, hogy 7 velleszta= 2,8 kaszás, illetve szekér?™* A szekérre nincs adatunk Pozsony megyéből, a kaszásra van, de későbbi. Az Eberhardhoz közeli Bazinban 1828-ban 1200 nöl volt az (ld. 4.2.32.1.6.), ezzel számolva a velleszta 3360 nöl, vagyis 7,20 ha lehetett. Tehát nagyobb területet jelöl, ami e mérték mivoltának megfelelhet. Betakarító eszköz, csúszótalp vagy két kiskerekes, görgős hosszútengely, amelyen a kaszált (nem kévézett) gabona petrencéket, illetve a szénaboglyát behordták. A termésmennyiségen keresztül lett az Alföldön, Pest, 2590 Békés, Csongrád, 2591 Bács 2592 megyékben egyes helyeken — érthetően a sík vidéken — dívó földmértéke a rétnek (a latin szövegben is magyarul írják). Akkora területet jelölt, amekkorán egy vontatóra férő széna termett. A lényeget tekintve rokona a szekérnek (ld. 4.2.76.), de különbözik tőle abban, hogy típusa nem határozza meg egyértelműen a területnagyságot, az a rét termőképességétől, illetve a helyi szokástól függött. Konkrét nagyságára a II. József-féle kataszteri felméréséből (1786) kapunk adatot. Csak két megyében találkozunk itt vele. Békés megyében Békésen 7 vontató=510—7750 szélső értékkel átlag 600 nöl, vagyis 18,3—41,4, átlag 21,6 ár volt; Csongrád megyében Szegváron 1710—2150 szélső értékkel átlag 1950 nöl, Csongrádon 2050—2580 szélső értékkel átlag 2300 nöl, Vásárhelyen pedig 1230— 3200 szélső értékkel átlag 1950 nöl volt, 2593 vagyis Csongrád megyében 1 vontató =1320—3200 szélső értékkel átlag 2070 nöl, így 44,2—115,1, átlag 74,4 ár. Az 1828. évi országos összeírásban viszont csak Szabadkán (Bács) közölték ezt a mértéket, s 7 vontató = l szekér. 2 ™ Szabadkán nincs szekérre nagyságadat. 4.2.87. VONTATÓ
