Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
szerint 1 szekér=0,36 velleszta, ugyanakkor = 1 kaszás, 2443 s azt tehetem hozzá, hogy e település környékén a 18. században a kaszás 1200 nöl volt (ld. 4.2.32.1.6.), vagyis 43,2 ár. 4.2.76.2. Szekér, összefoglaló. Kezdjük a tétellel: 7 kaszás=0,33—1,0, átlag 0,5 hold; 0,55—3,2 szélsó', 0,8—2,0 középértékkel átlag 1,3, gyakoriságban a 9 nagyságból 1,0/40 kaszás, kivételesen 7,0—15,0 kaszás; 0,5 köböl; 0,33—0,56 kötél; l,3---2,0 pozsonyi mérő; 30 és 60 porció; 1 rét; 1 vontató; 0,36 velleszta; 348, 507, 528, 600, 646, 800/3, 850,1000, 1200/3,1600 nöl, vagyis 72,5,18,2,19,0, 21,6, 23,2, 29,8, 30,6, 36,0, 43,2, 57,5 ár, becsülve pedig 500, 714, 800/3, 850, 1000, 1100/2, 1200 nöl, vagyis 18,0, 25,7, 28,8, 30,6, 36,0, 39,6, 43,2 ár. Mind a fentiek, mind a részletes szemle bizonyítja, hogy ezen országos, az egész korszakban dívó mértéknél nem csupán a rét, kaszáló szénatermő képességétől függött az egységnyi terület nagysága, hanem a szekér fajtájától, vagyis kapacitásától. A mértékviszonyoknál ezt figyelembe kell venni, mert könnyen lehetséges, hogy pl. az 1 szekér viszony nagyobb területet jelöl, mint a 2 szekér viszonya. Gondoljunk arra, hogy 1 szekér lehet pl. 168, de lehet 560 kg széna is (ld. 4.2.76.1.1.). Ami pedig a konkrét nagyságot illeti, logikus az, amit a próbaszámítás is igazol: minél kisebb az egy szekérnek megfelelő területnagyság, annál jobb a szénatermés azon a vidéken. 4.2.77. SZILVÁS • Művelési ág. A többihez hasonlón, de még kivételesebben és tájilag sajátosan lett földmérték: a horvát-szlavón területről van ugyanis adatom, de kétféle. A Szerem megyében levő vukovári stb. uradalmak összeírásához, illetve becsüjéhez az 1769—1779 között készült táblázatfogalmazvány fejlécében, több mértékegység sorában ez is szerepel: 7 szilvás=500 fa. 2Ui Ismétlem, mértékegységként kezelték, s azt csak a helyi gyakorlatból vehették. Konkrét nagysága a fánál indokoltak (ld. 4.2.16.) alapján 2000 nöl, vagyis 71,9 ár lehetett. A másik adat Blackó (Pozsega) 1762. évi összeírásában szerepel. Megírják, hogy a szilvásnál mindegyik hold, termés esetén, hazai szokás szerint 50 üst á 5 oka. 2445 Pozsegában a hold nagysága 1828-ban 1296 nöl volt (ld. 4.2.24.1.20.), s így határozta meg az 1836:5. tc. is. Tehát 7 hold szilvás=50 üst=250 oka=1296 nöl= 46,7 ár. A két adat ugyanis eltérő gyakorlatot bizonyít. Szeremben a szilvás mértékegység is volt (az 500 fával), amiből viszont az következik, hogy csemetével szabályosan ültetett, tehát korszerű technikával létesített gyümölcsös ez. Ez esetben tehát a fa helyigénye szab egységnyi nagyságot. Pozsegában viszont magonc „erdő" kell hogy legyen, amit irtással tesznek termővé, a fák tehát teljesen szabálytalanul állnak. A hivatkozott hazai szokás egyúttal ősi technikát is bizonyít. Logikus, hogy ez esetben a fák darabszámával nem lehet egységnyi nagyságot jelölni, de még a hold sem elegendő hozzá, a termésmennyiség a döntő — mégpedig
