Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
lényegében az akkori mérnöki négyszögrúd ez (ld. 4.2.56.2.), tehát 7,1 nöl, vagyis 0,25 ár lenne a nagysága. A viszonyra vannak további adataim is, de azokat a területi összefüggés és a nölre való számítás lehetősége és szükségessége miatt a következő viszonynál vizsgálom. 4.2.70.1.3. Rúd — négyszögöl. A konkrét nagyságot (ld. 4.2.55.) közlő viszony, sajnos, csak a Jászkunság mindenképpen sajátosnak nevezhető helyzetét mutatja meg. Alsószentgyörgyön (Jászság) a redempció idején (1745) 1 pózna=24 kat. hold és 222 nöl volt, 2301 vagyis 6"6"22 nöl, így 6,15 ha. Kunszentmiklóson (Kiskunság) a redempciókor (1745) 1 léc =16 hold és 560/1200 nöl, 2302 így 19 760 nöl, vagyis 7,11 ha. 1784-ben viszont 1 léc a szántónál 5900, a rétnél 6100 nöl volt, 2303 vagyis 2,02, illetve 2,20 ha; 1889-ben pedig 1 léc már csak 10X300 öl=3000 nöl, 230i vagyis 1,08 ha. Kunszentmártonban (Nagykunság) a redempciókor (1745) 1 pózna=434 nöl és 2 négyszöghüvelyk volt, 2303 vagyis 15,6 ár. A II. József-féle kataszteri felméréskor (1786) pedig 1 pózna=490—570 határ értékkel átlag 530 nöl, 2306 vagyis 17,6—20,5 szélső értékkel 19,1 ár. E felméréskor csak a rét mértéke volt, a mérő mellett, így lehetséges, hogy ez esetben a betakarító eszköz (csúszótalp) volt a pózna; a redempciókor viszont az általános mérték: rúd. Érdemes még megjegyezni, hogy a felmérésnek Kunszentmártonon maradt 1789. keletű példányába 1847-ben bejegyezték a következőt: „A pózna szám nincs kitéve, nem tudni miért, csak hold és négyszög." 2307 Úgy látszik, hogy ez már egy másolati példánya volt az általam használt felvételnek. Szentesen (Csongrád) ugyancsak a redempció idején (1745) 10 pózna volt 1 kat. hold, 2308 vagyis 1 pózna=160. nöl, azaz 5,8 ár. Az adatokat összegezve mind a mérték, mind a nagyságrend rendkívüli sajátosságát kell megállapítanunk. 160 és 191 760 nöl a szélső érték, tehát több mint százszorozó a különbség. Nyilvánvaló, hogy az itt lécnek, illetve póznának nevezett rúd legfeljebb csak a kisebb értékeknél érthető négyszögrúdnak, illetve rúdnak. A többinél más okon alakult a mérték és az egységnyi nagyság. Miértjét, mikéntjét nem adhatom, csak azt mondhatom, hogy számítási egység, s illik abba a képbe, amelyet a Jászkunságban a redempció idején a mértékek dolgában tapasztalunk (ld. 4.4.). 4.2.70.2. Rúd, összefoglaló. Az ország északi, keleti részén, s az Alföld egyes megyéinek, kerületeinek településeinél dívó rúd használata egységes gyakorlatra nem utal. Sajnos, nincs mindegyik helyről olyan adatunk, hogy általánosítható érvénnyel különböztethetnénk. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a táj, illetve a náció és a településrend sajátosít. A sárosi soltészságok, a mármarosi terület és a Jászkunság három élesen különböző gyakorlat. S ezek alapján feltételezhetjük, hogy a közelebbről meg nem ismert erdélyi alkalmazás is sajátos arculatú.
