Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
Dunántúl. Az előző korszakból továbbéló'en Csepregen (Sopron) találkozunk vele, de csak a 17. században, a fertály (ld. 4.2.19.) és a cira (ld. 4.2.7.) között, tehát rendszertagként, 2204 így a felezőrendszer (ld. 2.2.6.2.2.2.) szerint 1 oktál=448,9— 1998,8, átlag 1225,9 nöl, vagyis 16,1—71,9, átlag 42,9 ár. — A 18. század elején Csekefalván (Vas) éltek vele a fertály mellett, 2205 tehát rendszertagként. Nagyságbecsühöz támpont nincs. Budán a telekkönyvekben kezdettől fogva a fertály melletti mérték, tehát rendszertag. így találjuk 1696-ban, 1701-ben, 1729-ben, 1787-ben, 2206 de még 1860-ban is; 2207 innen kerülhetett át Pestre a 18. század során. 2208 Ez a budai oktál 1696-ban 2209 és 1860-ban 2210 egyaránt 400 nöl, vagyis 14,4 ár volt. Dívott az oktál Erdélyben, de helyhez nem kötötten, így országosnak nevezhetjük. Csak önmagában találkoztam vele, tehát csak feltételezhető akkori rendszertagsága, ugyanis csak a 18. század közepétől dokumentált a léte. így szerepel 1766—1774-ben, 1785—1786-ban, 2211 1792—1797-ben, 2212 s tudjuk azt is, hogy ez az oktál 240 nöl volt — vagyis 8,6 ár — 1801-ben, 2213 1837-ben 2214 és 1870-ben is. 2215 Az oktál tehát területileg sajátosan, településenként változó nagyságban dívott, s e nagyságában őrizte meg származását, illetve az eredeti egész szőlő hajdani nagyságát, amelynek valamikor a nyolcada volt; a rendszer tagjából a devalválódási folyamat (ld. 2.2.6.2.2.2.) során önálló mérték is lett. 4.2.61. ÖL Hosszmérték (ld. 3.2.17.), így földmérték lehet a szélességmérésen (ld. 2.3.4.2.3.) keresztül. Hunyadon 1692-ben határozták meg így a földek nagyságát, 2216 a hossz tehát köztudottan adott volt. A másik mód a terület szélességének és hosszúságának ölben való közlése, ez viszont már a négyszögöl megállapítás, vagyis a területmérés alakulásának első fázisa (ld. 2.3.4.2.3., 4.2.55.), oda tartozik; amellett ez két adat, nem pedig egy, mint a következőkben tárgyaltak. Közülük az egyik a művelési ágra sajátos, de kistájhoz nem kötődött, a másik éppen fordítva. Nézzük az elsőt. A termésmennyiségen keresztül a rét sajátos mértéke lett: az egység akkora rét, kaszáló, amekkorán egy öl széna terem; 2217 rokona a boglyának (ld. 4.2.5.) és a szekérnek (ld. 4.2.76.). Az utóbbival gyakorta közösen is dívott, 2218 ritkábban a kaszással, 2219 a kalangyával, 2220 a darabbal. 2221 Feltehető, hogy már az előző korszak vége felé kialakult, mert már 1600-ban találkozunk vele, 2222 viszont a 19. században már csak kivételesen ha használták. Területileg az ország északkeleti részének egyes kistájain dívott, pl. Nyitrában, 2223 Gömörben, 2224 Hontban, 2225 Nógrádban, 2226 Abaújban, 2227 Zemplénben, 2228 Mármarosban, 2229 Szatmárban, 2230 Borsodban. 2231 Konkrét nagysága természetesen helyhez kötődik, adatunk azonban, sajnos, nincs, és a becsühöz sincs megfelelő támpontunk. Az adatokból nem lehet megállapítani, miként értelmezték azt, hogy pl. megterem 15 öl széna. Kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy az ember két kezével
