Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
nél is — a terület hosszát-széltét közlik vele csupán. 2126 így használják a 18. század elején is még: pl. 1733-ban Mezőkövesden (Borsod) a határt mérik így. 2127 Vagyis, ahogyan már sokszor említettem: kijelölik, de nem végzik el a szorzást. A másik mód a 18. század elején tűnik fel. A területnek a kerületét adják meg. Kétféleképpen. Kifejezik az igével: körülfogatik (complectens in se), pl. az erdő Diósgyőrött (Borsod) 1722-ben. 2128 A másik módszer fél kerületet ad úgy, hogy a hosszúsághoz hozzáadják a szélességet, mint pl. Szentpéteren (Somogy) 1738-ban az erdőnél. 2129 Csak a 19. század derekán jelenik meg a fogalommal együtt a név, előbb a német Quadratmeil, majd a magyar kifejezés. A mérföld többféle alegysége közül nálunk kettő lett négyszögmérföld, mindkettő hivatalosnak számít. Az egyik a magyar négyszögmérföld, amely métertörvényünk, az 1874:8. tc. szerint 69,78 ha; a másik az osztrák négy szögmérföld, amely az osztrák métertörvény szerint 57,546 km 2 , 2130 illetve a mi törvényünk szerint 57,55 ha. A külföldi négyszögmérföldek 39,40 és 77,50 ha között változtak, 2131 e kettő tehát a nagyobbak közé tartozott. 4.2.55. NÉGYSZÖGÖL 4.2.55.1. Általában. Gyakorta dívó hosszmérték lévén az öl (ld. 3.2.17.), a belőle alakított területmérték: az ölXöl, vagyis a négyszögöl jellegzetes alapegysége lett a különféle terület- (föld-) mérték-rendszereknek (ld. 2.2.6.). E mértéket természetéből és nagyságrendjéből következőleg a gyakorlatban elsősorban a földmérésnél, másodsorban épületek mérésénél alkalmazták. Ennek módja egyúttal adalék a területmérés és a területmérték alakulási folyamatában. Vizsgálatát a terminológia vizsgálatához célszerű kapcsolni. E mérésmód és e mérték kialakulásában nálunk jelentős szerepe volt a telekkönyvezésnek, amely a beltelkek nyilvántartásával kezdődött — nevezvén ezt telekkönyvnek —, s aztán terjedt ki a külsőség nyilvántartására: a földkönyvre, amint ezt részletesen már tárgyaltam (ld. 2.3.4.3.2.). A városból indult tehát útjára nálunk az előző korszakban, jelentősebben azonban csak a török kiűzése után terjedt el. A városban azonban — érthetően — kisebbek a telkek, épület is áll rajtuk; amellett a városi jog pontosságot követel, a szokott földmértékek (hold stb.) nem voltak alkalmasak ezek mérésére. Kisebb, és művelési ághoz nem kötődő, tehát általános mértékre volt szükség. Ilyen alkalmas földmérték nem lévén, hosszmértéket alkalmaztak, s a nagyságrendnek megfelelően választották az ölet (pontosításához pedig a rendszer következő tagját: a lábat). Hosszmértékkel azonban a külsőségnél dívó szélességmérést (ld. 2.3.4.2.3.) kellett volna alkalmazni, de a városi teleknél a hosszúság nem volt egyforma. Szükségszerű volt ezek széltéthosszát egyaránt megmérni az öllel, s ezeket az adatokat írták nagyságjelölésül a telekkönyvbe. így szerepel ez pl. Győrött már a 16. század derekán, 2132 s így a 17. század végén is, pl. Palánkán (Bács) az 1691. évi telekkönyvben. 2133 Csakhogy a telek alakja nem volt szabályos négyszög, két oldal nem határozhatta meg, meg-
