Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

4.2.52.8. Négyszögláb, mérnöki tízes. A vonatkozó hosszmértéknél (ld. 3.2.9.9.) mondottak értelmében az osztrák mérnöki tízes területmértékrendszer (ld. 2.2.6.2.2.1.1.) tagja ez a mérték, amely 10x10 hüvelykbó'l, vagyis 100 mérnöki tízes négyszöghüvelykből állott. Viszonylag korai alkalmazásával találkozunk Pápa 1735. évi felmérése és térképezése alkalmával, amikor ezt megírják, csak éppen a nagyobb rendszertagra, a négyszögölre utalnak;

2118 megjegyzendő, hogy akkor még nem nevezték az ölet félrúdnak(ld. 3.2.22., 4.2.56.). A tétel tehát ez: 7 mérnöki tízes négyszögláb=0,01 bécsi négyszögöl=0,03596 cm

2

. 4.2.52.9. Négyszögláb, pozsonyi. A pozsonyi négyszögöl említése (ld. 4.2.55.7.) alapján e mérték létét kell feltételeznünk mint egy ilyen területmérték-rendszer (ld. 2.2.6.1.2.2.2.) első gyakorlati tagját. A vonatkozó hosszmértékből (ld. 3.2.9.12.) alakult, s mivel az egyezik a budaival, illetve fordítva, ez is azonos vele (ld. 4.2.52.4.), tehát: 1 pozsonyi négy szögláb=0,0279 bécsi négyszögöl=0,10036 m

2

. 4.2.52.10. Négyszögláb, összefoglaló. E mérték természetéből következik, hogy az előbbi területmérték-egységek, egy kivétellel, különböző nagyságúak, de ezen eltérés e nagyságrendben még nem látszik jelentősnek. 7 négyszögláb 0,0100— 0,0315 nöl, vagyis 0,03596—0,11343 m

2 szélső értéket, így kb. háromszorozó különbséget mutat. S az is a mérték természetének a következménye, hogy e különbség a magasabb egység felé haladva a mértani haladványnak megfelelően növekszik. Mindenkor vigyázni kell tehát, hogy a megfelelő négyszöglábbal számoljunk. A külföldi négyszöglábak a 0,0625 és 0,3200 m

2 között változnak, a többség 0,08 m

2 körül volt,

2119 az előbbi mértékek tehát a kisebbek közé tartoztak. 4.2.53. NÉGYSZÖGLÉPÉS 4.2.53.1. Általában. Mindig „kéznél levő" mérték lévén, a lépést gyakorta alkalmazták területmérésre is, a legtöbbször úgy, hogy annak széltét-hosszát mérték meg vele, s adták meg így az adatot, de a szorzást gyakran még a 19. század elején sem végezték el. Továbbá: a lépés nem lett „hivatalos" mérték, főleg azért, mert ez az egység hiányzott az osztrák mértékrendszerből, tehát egyrészt nem lett rendszertag, másrészt az iskolai matematikai oktatásban sem foglalkoztak vele. Végül: a 18. század derekán kiszorította a négyszögöl. A forrásokban általában csak a jelölt művelet szerepel, ezért önkényesnek is nevezhető a mérték megjelölése. Korhoz, területhez, érthetően nem kötődik, de művelési ághoz sem, itt csak a praktikum korlátoz. A szántónál inkább kivételesen és inkább a 17. században dívott: lépésben adták meg széltét-hosszát az alkalmazott mértékegység területének, így pl. Debrecenben (Hajdú) 1673-ban a nyilasnak,

2120 Mohácson (Baranya) a 17. században a holdnak.

2121 A 18. században már ritkábban használták. Esetenként a belső teleknél, pl. Nádudvaron (Szabolcs) 1753-ban,

2122 leggyakrabban azonban a szőlőnél. Érthetően: e mérték használatát nem nehezítette sem a terep,