Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
Partium. Arad megye: Világosvár, 1746. 0,4; 1970 a megye, 1828. 0,7. 1971 Bihar megye: Besenyő, 1746. 0,7. 1972 Mármaros megye, 1789. 0,5, 1828-ban ott a pm 400 nöl volt. 1973 Summázva: 7 pozsonyi mérő=0,4—0,7 szélső értékkel átlag 0,5 hold, a három nagyságnál gyakoriság 0,7/2 hold, konkrét nagyság becsülve 400 nöl a szántónál. Dél-Magyarország. Bács megye: Futak, 1772. 0,5; 1974 Újvidék, 1828. 0,25— 0,30; 1975 Szabadka, 1828. 0,2—0,3, illetve 594—640 nöl. 1976 Torontál megye: Zombor, 1828. 0,3, illetve 666 nöl; 1977 a megye, 1828. 0,7, sző. 0,5. 1978 Összegezve: 1 pozsonyi mérő=0,2—0,7 szélső értékkel átlag 0,5 hold, három nagyságból gyakoriság 0,3/3 hold, konkrét nagyság 584,630,666 nöl a szántónál, a szőlő egy alkalommal 0,5 hold. Horvát-szlavón terület. Zágráb megye, 1828. 0,5, 1979 1775-ben ott a hold 1200— 1400 volt (ld. 4.2.24.1.20.), így e pm 600—700 nöl lenne. Várasd megye, 1732. búza, árpa, rozs 0,5, zab 0,33, köles 2,0 ; 1980 Várasd, 1828. 0,5, illetve 550, 800, 1000 nöl. 1981 Körös megye: Ludberg, 1735. búza, árpa, zab 0,5, köles 1,0; 1982 Kapronca, 1828. 0,5 ; 1983 Körös, 1828. sző. 1,0, illetve 1600, 1800 nöl. 1984 Pozsega megye, 1828. 0,5, illetve 648 nöl, r. 0,5, illetve 648 nöl. 1985 Szerem megye: vukovári uradalom, 1769 körül (fejlécben) 0,33, 1988 1828. 0,28—0,3, illetve 666 nöl. 1987 Summázva: 7 pozsonyi mérő=0,28—0,50 szélső értékkel átlag 0,40 hold, három nagyságnál gyakoriság 0,5/6 hold, konkrét nagyság 550, 648, 666, 800, 1000 nöl, becsülve 600, 700 nöl a szántónál, a szőlőnél egy esetben 7,0 hold, a rétnél egy esetben 0,5 hold. A viszonyt összesítve először utalok a bevezetőben mondottakra a kronológiát illetően — a 18. század harmadától kezd jobban elterjedni —, aztán a területi vonatkozásra — Erdélyben nem dívik, nélküle országos. Ha eltekintünk az egészen kivételes szerdahelyi (Pozsony) magas értéktől, akkor a szélső értékeknél a Felvidék és a horvát-szlavón terület, majd a Dunántúl, Partium és Dél-Magyarország közelítik egymást, a Duna—Tisza vidék ezeknél magasabb nagyságrendű. Az átlagok is ezt a sort mutatják. A pm nagyságok száma viszont a Felvidéket teszi vezető helyre, utána a Dunántúlt, a többi kb. egyforma rendű. A gyakoriság, bár mutatja a szélső értékekkel igazolt helyi nagyságkülönbségeket, egyúttal azonban a 0,5 hold a legnagyobb gyakoriság, a pm számítás érték szerepét is dokumentálja, mely már eltakarhatja vagy takarja is a tényleges valóságot. Egyúttal azonban félre is vezet. Láthattuk ugyanis, hogy ez a 0,5 hold pm nagyság konkrétan lehet 400, de lehet 800, sőt 900 és 1000 nöl is. Érthető, a helyi hold nagyságának függvényeként alakult. Egyúttal bizonyíték részint az összeírásoknál alkalmazott mechanizmusra (1 hold az 2 pm), részint annak helytelen voltára, részint pedig annak félrevezető képességére, illetve a későbbi feldolgozások során alkalmazott mechanikus átvétel döntő helytelenségére. S ennek a számítási egység mivoltnak a következménye az is, hogy a pm a funkciótól elszakítva a szántón kívül más művelési ágaknál is alkalmazott, tehát általános mérték lett. Az egész jelenség pedig illeszkedik a 18. században megindult mértékintegrálódási folyamatba (ld. 2.4.5.1.). Az országos összesítő tétel: 1 pozsonyi mérő=0,1—4,0 szélső, 0,3—0,7 közép-
