Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.39.1.4. Kötél — mérő. Az előbbihez hasonló (ld. 4.2.49.) viszony. Kétféle mérőre van adatom, de mivel csak egy, nem választom őket. Sáros város 1631. évi urbáriuma szerint 1 kötél = 8 sárosi mérő, s ugyanakkor megtudjuk azt is, hogy a kötél 300 nöl. 1704 Szarvas (Békés) 1769. évi urbáriuma szerint 1 kötél=8 pozsonyi mérő. 1705 Szarvasra és pozsonyi mérőre nincs támpontom, de Békésre és mérőre igen: 1786-ban 850 nöl volt az (ld. 4.2.49.1.2.), a pozsonyi mérőnek pedig űrtartalom szerinti területnagysága 834 nöl (ld. 4.2.49.17.14.). A kettő megközelíti egymást, de azért lefelé kerekítek, így 800 nöllel ez a kötél 6400 nöl lenne. S hozzáteszem: ez már síkvidék. Összegezve: a viszony mutatja, hogy a kötél területnagysága jelentősen függ a domborzati viszonyoktól, hegyvidéken kicsi, síkvidéken nagy. A tételt tehát így írhatom: 1 kötél=8 mérő=300 nöl, de Sárosban, Békésben becsülve 6400 nöl. 4.2.39.1.5. Kötél — négyszögöl. Konkrét nagyságot (ld. 4.2.55.) közlő viszony. Már tárgyalt és még nem tárgyalt adataim vannak. Az előbbieknél a vonatkozó fejezetrészre utalva csak a minimális adatokat közlöm, az utóbbiaknál már részletezni kell. Kétféle négyszögölről van információm, a királyiról azonban csak egy, s mivel úgyis bécsire kell számítani, azzal együtt tárgyalom. Az említett sajátos nagytáj (ld. 4.2.39.1.) tengelyének megfelelően észak—déli tájrendben mutatom be az adatokat. Sáros megye: Sáros város 1631. évi urbáriuma szerint 1 kötél föld „teszen ... szélen tizenkét ölet, hoszszara penig húszon öt ület", 1706 vagyis 1 kötél = 12X25 = 300 nöl, az oldalviszony 1:2,08. Mint azt részletesen tárgyaltam (ld. 2.3.4.2.2.) az 1667. évi kötéltáblázat szerint 1 kötél széltében 3—12, hosszában 234—25 öl között változhatott. 1707 A táblázat csak kijelölt szorzás, s ha elvégezzük 234— 391 nöl között változik a nagyság, s a tíz közül csak kettő egyforma, az átlag 300 nöl, vagyis az utolsó, az előbbivel egyező figuráé, így az oldalviszony is azonos (az első figuránál az 1:26,0 volt, s állandóan fogy az arány, ahogyan ez a csík szélesedik). Makovicán 1648-ban a kötél nagyságát, a köbölviszony alapján, 2310 nölre becsültem (ld. 4.2.39.1.3.1.). Zemplén megye: Lasztócon 1738-ban a kassai köböl viszonya alapján 1045 nölre becsültem 1 kötél nagyságát (ld. 4.2.39.1.3.2.). Szabolcs megye: Nyíregyházán 1759-ben 1 kötélalja 30X630Ö1, vagyis 18 900 nöl volt, 1708 az oldalviszony 1:21,0, keskeny csík tehát. Jászság: a redempciókor (1745) a következő volt a helyzet: 1709 Felsőszentgyörgy 64 000 nöl (itt rendszertag is ld. 4.2.39.1.7.), Fényszaru 67 200, Mihálytelek 39 000, Jászberény 25 600, Árokszállás 96 276 nöl a tényleges nagysága 1 redempciós kötélnek — Dósán 60 800 nölre becsültem azt (ld. 4.2.39.1.1.) —, amelyeknek átlaga 58 415 nöl. 1769-ben viszont Árokszálláson 1 kötél 20 054 nöl volt, 18 öl 3 hüvelyk szélességgel, 1710 így 1114 öl hosszúsággal, s az oldalviszony 1:62. Ezt már nem nevezhetjük redempciós kötélnek, olyan nagy a különbség (76 000 nöl). S még egy adatot kell megemlíteni, félrevezethet. Kiss közli, hogy a Jászságban „1 kötél föld=83 bécsi öl", s 1725. évi levéltári forrást idéz. 1711 Nos, a bécsi öl hosszmérték, tehát vagy a kötél hossza lenne ez, ami képtelenség, vagy a terület valamelyik
