Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

a megye, 1732. 0,5.

1342 Túróc megye, 1828. 1,0

1343 Zólyom megye: Besztercebánya, 1828. 1,0; a megye pedig 0,07—0,12, átlag 0,09.

1344 Hont megye: Nagymaros, 1766. 0,59—0,63, átlag 0,61,

1345 Terény, 1834. (fejlécben egységként) 1,0.

1346 Nógrád megye: Kismaros, 1766. 0,62.

1347 Sáros megye: Peklin, 1766. 1,0,

1348 e településnél 1780-ban a kaszás 800 nöl volt (ld. 4.2.32.7.). Abaúj megye: Regéc, 1689. 0,04—0,25, átlag 0,49, gyakoriság 0,60,

1349 Regécen 1784-ben a kaszás 1000 nöl volt (ld. 4.2.32.6.); Györké, 1770. 1,11—1,25, átlag 1,14,

1350 Buzinka, 1777. 1,0.

1351 Zemplén megye: Vitány, 1773. 1,0,

1352 ugyanott az évben a kaszás átlag 500 nöl (ld. 4.2.32.7.); Sárospatak, 1776.1,0;

1353 Sátoraljaújhely, 1778.1,0.

1354 Ung megye: Ungvár, 1720. 1,0,

1355 ugyanott a kaszás 1100 nöl volt (ld. 4.2.32.7.); a megye, 1789. 1,0.

1356 Bereg megye: Nagydobrony, 1683. 0,60—1,08, átlag 0,84,

1357 Szentmiklós, 1691. 0,55—1,50, átlag 1,05 ;

1358 a megye, 1789.1,0.

1359 Ugocsa megye, 1789. 1,0.

1360 A nagytáj összegezve: 1 kaszás=0,04 és 1,5 szélső', 0,5—1,0 középértékkel átlag 0,85, gyakoriságban 0,6/3, 1,0/13 szekér. Dunántúl. Vas megye: Pornó, 1706. 0,8;

1361 Rohonc, 1720. l,0;

1362 Ostfyasszonyfa, 1784. 0,73.

1363 Somogy megye: Markóc, 1743. 0,5.

1364 Baranya megye: Görcsön, 1774. 1,0.

1365 Summázva: 1 kaszás=0,5 és 1,0 szélsó' értékkel átlag 0,7, gyakoriságban 1,0/2 szekér. Duna—Tisza vidék. Borsod megye: Diósgyőr, 1720. 1,0.

1366 Szabolcs megye: Bulya, 1722. 1,0,

1367 1772. 1,0;

1368 Téglás, 1752. 1,0;

1369 Kenézlő, 1773. 1,0 (azonosnak véve);

1370 Büd, 1774. (fejlécben azonosnak véve) 1,0.

1371 összegezve: 1 kaszás =1,0¡6 szekér. Erdély, Partium. Bihar megye: Madarász, 1728. 1,0.

1372 Szatmár megye: Megygyes, 17. sz. 1,0.

1373 Mármaros megye: Huszt, 1684. 1,0, 1374 a megyében 1828-ban a kaszás 800 nöl volt (ld. 4.2.32.7.). Küküllő megye: Alsóbajom, 1801. 1,0.

1375 Summázva: 1 kaszás=1,0/4 szekér. Horvát-szlavón terület. Várasd megye, 1732. (azonosnak véve) 1,0,

1376 a megyében 1775-ben a kaszás 500 nöl volt (ld. 4.2.32.7.). Zágráb megye: Csernkovecz, 1748. 1,0,

1877 a megyében 1775-ben a kaszás 300 nöl volt (ld. 4.2.32.7.). Pozsega megye: Blackó, 1762. 1,0, s mondja a lényeget: minden egy kaszaalja a hazai szokás szerint azonos egy szekérrel;

1378 a megyében pedig 1828-ban a kaszás 1296 nöl volt (ld. 4.2.32.7.). A nagytáj összegezve: / kaszás=1,0/3 szekér. A viszony összegzését kezdjük az előbbi megjegyzéssel: hazai szokás szerint a kaszás azonos a szekérrel — amire az egyes források is utaltak —, az 1715. évi országos összeírás erre vonatkozó utasítása

1379 pedig megerősítette és továbbterjesztette ezt a gyakorlatot (ld. 4.2.76.). De hogy ez a szokás mégsem volt egészen általános, azt a helyi szélső értékek is bizonyítják, ahogyan az országos összesítő is, mely szerint 1 koszás=0,04 és 1,5 szélső, 0,5—1,0 középértékkel átlag 0,91, gyakoriságban 0,5/3, 7,0/28 szekér, becsülve pedig 300, 500/2, 800/2, 1000, 1100, 1600 nöl. S ha most a konkrét nagyságokhoz hozzátesszük a vonatkozó szekér viszonyszámát, egy másik lényeges dolgot állapíthatunk meg, ugyanis a hat nagyságból csupán egy tér el: az 1000nöl=0,6 szekér, a többi 300—1600 nöl szélső értékkel mind 1 szekér. Vagyis — pillanatnyilag eltekintve a szekér lehetséges különböző-